Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Használt biciklit harmincezerig

Kevés pénzből minőséget. Szinte lehetetlen akció, akár tíz deka parizerről, vagy egy autóról beszélünk. Szerencsére azért meg lehet találni azokat a megoldásokat, amikkel kis utánajárás segítségével az áruknál többet érő eszközöket lehet szerezni. Ennek az akciónak az elsődleges tere a használtpiac, ahol legyen szó akár műszaki cikkekről, vagy kerékpárokról, némi szerencsével és háttértudással ki lehet fogni jó ajánlatokat.


A kerékpáros használtpiac internetes szekciója két oldalon pörög a leginkább, az egyik a Bikemag Apró, a másik pedig a Testbike Bolha. Persze meg lehet próbálkozni más fórumokkal is, legyenek azok akár sima apróhirdetések, vagy aukciós szájtok, viszont a legtöbb hirdetés ezen a két felületen van.

Az árak sok mindentől függenek, de talán leginkább a földrajzi helytől. Azonos felszereltségű és állapotú kerékpár akár tízezer forinttal is drágább lehet Budapesten, mint tőle száz kilométerre. Ez elsősorban a nagy piacnak köszönhető, másodsorban pedig annak, hogy ezen kerékpárok alapesetben vidékről származnak, így rájuk rakódik a szállítási költség is.

A harmincezer forintig bezárólag a használható kerékpárok legalja, Budapesten ennyiből lehet nagyjából egy már elgurulgató országútit kapni. A mountain bike-ok terén kedvezőbb a helyzet, ott már húszezer forint környékén is ki lehet fogni jó ajánlatokat, viszont a városi használathoz egy külsőgumi-csere szinte kötelező. Ez nagyjából öt-hatezer forintos tétel és mindenképpen érdemes beleszámolni az árba.


Ha már cserék és kiegészítők, egy olcsóbb bicikli árának nagyjából harmadát teszik ki a különféle pluszberuházások. Egy normális lámpaszett nagyjából kétezer forint, egy pár gumi pedig kábé háromezernél kezdődik. Ha bovdeneket kell cserélni és képesek vagyunk ezt otthon is megcsinálni, két-háromezer forinttal érdemes kalkulálni. Emellett mindenképpen kell egy normális lezáró, ez a legolcsóbb, Bullit lánc - kínai lakat kombóval olyan kétezerötszáz forintra jön ki. Szóval a kiegészítőkre és alkatrészcserékre olyan tízezer forintot még rá lehet számolni, persze szigorúan otthon megcsinálva. Ha szervizes segítségét kell igénybevenni, akkor az még plusz párezer.

De mit is érdemes venni harmincezerig? A használt és működőképes kerékpárok olyan tíz-tizenötezer forintnál kezdődnek. Persze itt a ,,működőképes” kifejezés szigorúan idézőjelben van, montiból a hi-ten vázas, sima Shimano SIS váltós ocsmányságok vannak ilyen árban, melyeket érdemes inkább felgyújtani indulás előtt. Országútiből szintén elég katasztrofális a helyzet, általában életveszélyes, huszonhét colos acélfelni, kotyogó, ékes hajtókar és igen trágya állapot jellemzi ezeket a gépeket.
Húszezer forint környékén már megjelennek az első használható biciklik, montinál már Cro-Mo vázas, duplafalú felnis, rapidfire (pöcögtetős) váltós, nagyjából tizenöt éves kerékpárokat is ki lehet fogni. Ezek igen jó vételnek is bizonyulhatnak, mivel ezek az alkatrészek tulajdonképpen elnyűhetetlenek, főleg, ha valami régi felsőkategóriás szett (deore LX, XT) van rajtuk. A gumicsere persze kötelező, ha aszfaltra kell, viszont nagyon szerethető, megbízható gépek.

Országútiknál húsz-huszonötezer forintért már általában az újabb rendszerekkel is kompatibilis túragépet lehet kapni ilyen pénzért. Kis szerencsével a hátsó váltó már pozícionált, így nem kell órákig szenvedni a kívánt sebesség beállításával. A külső gumik általában nem halnak meg az első hónapban, a kormány bandázsa pedig még viszonylag esztétikus. A váz anyaga szintén szerencsefüggő, de ha éppen van, akkor cromo-t is lehet találni. A hajtókar itt már általában négyszögtengelyes, a felnik pedig huszonnyolcas aluk.


Mind országútiból, mind pedig montiból nagyjából hasonlóak a huszonöt-harmincezres biciklik, csak a külcsín szebb az ár drágulásával, illetve az alkatrészek változnak. Nagyjából harmincezerből már ki lehet fogni Exage szettes, kábé húsz éves oútikat, montinál pedig harmincba van LX-es, cromo vázas. Itt már adnak az eladók a normális bovdenezésre és az annyira nem szétmállott gumikra, szóval sok esetben megérik ezek a biciklik a plusz ötezer forintot.


Érdemes akár itt a blogon is utánaolvasgatni, hogy milyen bicikli kell és sokat megnézni, az impulzusvásárlás nem kifejezetten jó, főleg, hogy igen kemény tanulópénzeket lehet ezzel elverni. Emellett érdemes lehet csúnyább biciklit venni, mely egyrészt olcsóbb, másrészt pedig nem lopják annyira. Utolsó tanácsként pedig azt tudom mondani, hogy érdemes az alkut is belekalkulálni az árba, általában tíz-húsz százalékot lehet ezzel spórolni.
4 Tovább

Lakatolj okosan

 

Sajnos a kerékpáros közlekedés igen fontos része a bicikli megfelelő védelme. Sok különféle eszközzel lehet megkeseríteni a tolvajok életét, melyek közt megtalálhatóak az olcsó és a drága megoldások egyaránt, ráadásul ezek között van egy-két olyan, mely áránál lényegesen nagyobb fokú védelmet nyújt.

Ha a biztonság szempontjából haldadunk visszafelé, akkor az első versenyző a sodronyzárak csoportja. Még mostanság is szinte minden második biciklin ilyen eszközt lehet látni, pedig egy mérgesebb csecsemő is elharapja. Az erővágó látványától is lehullik, továbbá egy életlen kombináltfogó is megöli (ezesetben konkrétan a saját biciklim kellett ellopnom, mert elhagytam a kulcsot. Az anyaga tulajdonképpen drótkötél, vékony acélszálakból áll és ha egy bicikliboltban csak ilyen van, érdemes kifordulni. A lehető legrosszabb vétel.

A gerinclakatok csoportja már egy fokkal jobbnak tűnhet, bár ezt elsősorban annak köszönheti, hogy kívülről igen robosztus, viszont a belseje sajnos ugyanaz a sodrony szokott lenni. Ezt veszik körbe elfordulásra képes hengerekkel, melyeket nem lehet elfűrészelni, mivel elmozdulnak minden ilyen próbálkozásra. Ez jó is lenne, csak az ilyen lakatok túlnyomó többségének a zára nincs így védve. Emellett nehezek és kevésbé flexibilisek. Tyúkól ajtaját, esetleg kerti budi bejáratát kikötni tökéletes, biciklit sajnos nem.


A most következő eszközök védelmi szintje megfelelő, így igazából csak a pénztárca és a flexibilitás iránti igény ami befolyásolhatja a döntést: kezdjük is el, az első áldozat az U-lakat. Ez a formájáról kapta a nevét, egy U alakban meghajlított acéldarab megy bele az I betűt formáló talpba. Előnye, hogy az erővágó nem kedveli, sőt, a durvább darabokat még fűrészelni sem lehet. Ezzel a tolvajok 99%-ától biztonságban lehet tudni a biciklit. Nagy hátránya, hogy nem flexibilis, így mindig stratégiailag kell megválasztani a lakatolási pontot, főleg, ha az első kerék gyorszáras és bele kell férjen. Ára a minőségtől és a márkától függően ötezer forinttól a végtelenig terjed. Ha nagyon nincs pénz, akkor sodrony helyett megteszi a tecsós U is, mely kétezer forintért kapható. Védeni sokat nem véd, de úgy tűnik, mintha a megbízhatóság szobra lenne.

A második kategória a flexibilis záraké: ezek lehetnek zollstock-formájúak, vagy láncok. A zollstock-osak forgópontos edzettacél-darabok, előnyük, hogy viszonylag könnyen lehet őket tárolni és magas védelmi szintet biztosítanak, emellett könnyebbek a láncoknál. Hátrányuk az áruk és az esetlegesen kikotyogósodó forgáspontok. A legismertebb típus az Abus Bordo, mely bolttól függően tizenhatezer forint környékén vásárolható meg.

Ha viszont flexibilis és olcsó is kell egyszerre, akkor jönnek be a képbe a láncok. Itt először a nagy súllyal lehet szembesülni, egy tíz milliméter átmérőjű, egyhúszas edzettacél-lánc két-három kilós is lehet, emellett még a lakat is fél-egy kiló. Előnyük, hogy a neves gyártók egybeszerelt darabjaihoz képest szinte fillérekért ki lehet hozni azonos minőségű kombókat névtelen alkatrészekből, a helyi zárboltból. A láncnál a lényeg az edzettség, míg a lakat lehetőleg kengyelvédett, acélházas és lemezzáras legyen. A nevek közül az Abus illetve a Citadel lehet érdemes a választásra, ezeket tízezer alatt nem lehet megvenni, míg nonémből a Bullit lánc - Sobo lakat kombóra esküsznek sokan, ennek ára pedig ötezer forint környékén alakul.


Mint látható, a lakatolás sokféleképpen, eszközzel és helyen történhet. Átlagos előfordulási helytől függően érdemes eszközt választani, talán a legflexibilisebb a lánc, főleg, ha hosszú. Hátránya a nagy súly, előnye viszont a relatív olcsóság. Az U-lakatokból szintén van olcsóbb, mely elég decens védelmet nyújt, viszont a folyamatas parkolókeresgélés idegőrlő tud lenni. Érdemes lehet venni hozzá kiegészítő sodronyt, mellyel a kerekeket és az ülést lehet védeni. A colstock-zárakat én nem nagyon tudom ajánlani, mivel az árcédula oly magas, hogy az árából minimum negyven Maláj prostituált kijön. Ha pedig körbeállítjuk velük a biciklit, akkor gond nem történhet.
0 Tovább

Lakatolás az Alcatrazban

A Blaha Lujza téren, a kereszteződés közepén sikerült fellelnem ezt a kerékpárt. Tulajdonosának valószínűleg az Alcatraz lebegett a szeme előtt, mikor az autók tengerének közepére lakatolt. Az ötlet mellesleg jó, elég bátor tolvajnak kell lenni ahhoz, hogy Budapest egyik legforgalmasabb kereszteződésének közepén lopjon az ember.

 

 

0 Tovább

Az ágyús álom

Aluvázas Cannondale CAAD9, főleg Dura Ace felszereltséggel. Csorog a nyál és takaros kis tócsába gyűlik az asztal alatt, mely később a papucsomra kerül és dobok miatta egy hátast. Csodaszép gép, még a kinézeténél is jobb menettulajdonságokkal.

 

 

 

 

(via)

0 Tovább

Öltözködés a májusi armageddonban

Két nap biciklivel. Ennyit sikerült közlekednem a csodálatos májusi télben ahhoz, hogy dögrovás kerülgessen. Persze kellett nekem nem nézni az időjárásjelentést és egy szál pulóverben elindulni otthonról. Többek között ennek is volt köszönhető a viszonylag hosszú kihagyás a blog életében, mely remélhetőleg már elmúlt. De térjünk is vissza az alaptémához, vagyis a megfelelő ruházathoz.

A kerékpáros legnagyobb ellensége a szél. Sokan úgy gondolják, hogy a hideg, de igazából az csak járulékos baj. Az elsődleges probléma mindig a fújdogáló, illetve néha orkenerejűvé növő légmozgás. Mindig jelen van, főleg nagyobb sebességnél. Ha meg ellenünk dolgozik, akkor még rosszabb. De mit lehet tenni ellene?


Elsősorban minden kiálló alkatrészt burkolni: a kézre kesztyű, a nyakba sál, ha mínuszba megy az idő, akkor pedig arcmaszk és szemüveg. Így le lehet fedni a test legfőbb hőpárologtató pontjait, ezzel pedig ugrásszerűen megnő a melegérzet. Ezen ruhadarabok már viszonylag olcsón hozzáférhetőek technikai anyagból, a kesztyűnél érdemes a softshell-jellegűeket előnyben részesíteni egy bizonyos hőmérsékletig, ezt általában meg lehet találni a csomagoláson. Fontos belekalkulálni a vásárlásba, hogy a menetszél drasztikusan csökkenti a hőérzetet, így egy mínusz öt fokig jó kesztyű általában olyan nulla fokig kényelmes.


A sál szintén fontos, főleg férfiembereknél, ahol egy nyakig behúzott cippzár elég jól be tud akadni a borostába. Elsősorban tömítő szerepet lát el, érdemes inkább természetes anyagból készültet választani, mely ugyan annyira nem vezeti jól a nedvességet, de nem is felmosórongynak kell használni. Emellett a sapka szintén jó találmány, főleg, ha még haj is kell tíz év múlva. Itt egy bizonyos hőhatárig szabadfoglalkozás van, utána érdemes motocross-os arcvédőt húzni, mely fedi a füleket és a képet.


Végső soron pedig a felsőruházat, melynek hiánya jelenlegi állapotom okozza: itt jó, ha sikerül beszerezni valami könnyebb szél -és esőruhát, ami mindig a táskában van, így gond esetén azonnal előrántható. Ősszel és tavasszal softshell elég célszerű, mivel amellett, hogy állja az elemeket, még valamennyire lélegzik is. Ha pedig már meleg van, akkor valami egyszerűbb, membrános, vékony ruhaneműt érdemes tartani magunknál.


A biciklis lét egyik legfontosabb eleme az öltözködés, még nyáron is. Nagyon fontos, hogy olyan ruhaneműt hordjunk, amiben lehet mozogni és megfelelő védelmet nyújt. Emellett, mint ahogy a forgalomban, az időjárásban is két lépéssel érdemes előre gondolkodni és akkor nem érhet baj. Ellenkező esetben viszont jön a nátha és a torokfájás.
0 Tovább

Biciklivásárlási egyszeregy

Lement eddig két cikk a városi gépekről, melyek fogadtatása egészen kedvező volt. Emellett pedig sikerült azzal is foglalkozni, hogy milyen biciklit nem szabad venni semmi szín alatt, mert nem csak rossz, balesetveszélyes is. Viszont arról még nem esett sok szó, hogy akkor mégis mit érdemes vásárolni?

Hisz, ha bicikli kell, akkor a legtöbben vásárlás segítségével próbálják megszerezni. Vagy ajándékba kapni. Vagy valami régi sajátot felújítani. Vagy egyéb ezer módon hozzájutni. Őket szeretném segíteni. Szóval, ha esetleg egy erővágó segítségével szeretnéd megkapni valaki tulajdonát karácsonyra, akkor tudd, hogy gyűlöllek és erősen koncentrálok arra, hogy önkezeddel vess véget szánalmas életednek. Köszönöm.


Kezdetnek talán tisztázzuk is, hogy mi az a bicikli. Ez elég sokat segíthet annak belátásában, hogy nem minden összteleszkópos gép alkalmas dowhnill-re. Szóval a kerékpár képlete: váz anyaga + az vázat készítő csövek minősége + az biciklin lévő alkatrésszett + életkor = bicikli.Ha valaki legalább kétszer átolvasta a fenti mondatot, akkor valami feltűnhet neki: direkt nem a kerékpár márkáját írtam.


A márka ugyanis egy matrica és semmi több. Jelenleg a vázakhoz való csövet a legtöbb esetben Tajvanon gyártják, a megrendelő biciklimárka (Merida, Scott, stb.) csak a geometriát és a csőszett minőségét dönti el, illetve a készítési eljárást. Viszont sok esetben noname márkáktól is lehet jó vázat találni, töredékáron. Csak azt kell nézni, hogy ki gyártotta. Mondjuk ezek az információk általában nem publikusak, hacsak nem valami minőségi csőkészítőről van szó, mint mondjuk az Easton vagy a Columbus.


A váz tulajdonképpen a kerékpár egyik legfontosabb negyede, ebbe kerül az elsővilla. Ez lehet több anyagból, illetve teleszkópos, vagy merev. A merevvilla általában benne van a vázszettben (vázszett: váz, villa, kormánycsapágy, stucni, nyeregcsőbilincs, nyeregcső) és a minősége megegyezik a vázzal. Ha teleszkóp, akkor külön kell megvenni és figyelni a beépítési magasságra (a váz gyártója által javasolt homlokcsőmagasság, mely még belefér a geometriába. Egy könnyű crosscountry vázba nem érdemes 160-as rugóúttal rendelkező teleszkópot tenni, mert csopper lesz belőle.). Egy megbízható első teleszkóp mely még mozog is, a húsz-harmincezer forintos árszegmensben kezdődik. Ami alatta van, az nagyrészt ipari hulladék.

Ha már a bicikli hardveres részét összezongoráztuk, akkor jöhet a szoftver, a kerékszett, melyet szét lehet bontani agyakra, küllőkre és felnikre. Felhasználási terület függvényében érdemes felnit választani, viszont alapvető, hogy duplafalú kell, ha lehet szegecseléssel a küllőfuratokba. Minél drágább egy abroncs, általában annál könnyebb, ugyanolyan erősség mellett, mint az olcsóbb. Az agyakról, illetve fogaskeréksorokról itt és itt lehet olvasni, érdemes rájuk költeni, a kerékszett jó esetben több biciklit is megérhet.


A végén pedig jöjjön az utolsó negyed, a váltás és a hajtás. Montiknál a 3x9-es rendszerek a legelterjedtebbek, míg országútiknál a 2x9-10-esek. Az első szám a hajtókaron, elöl elérhető sebességfokozatokat jellemzi, míg a második pedig a hátsó fogaskerekek számát. Itt érdemes elgondolkodni, hogy mennyit lesz a bicikli dimben és dombon, valamint terepen, egy átlag városi bringás mindössze 2-3 sebességet használ, amire akár egy régebbi agyváltó is tökéletes.

Biciklit venni nehéz. Illetve vásárolni könnyű, jó ár-teljesítmény arányú darabot találni viszont fáradtságos munka. A márkák nem sokat számítanak, szinte mindegyik jó csengő brand kínál olyan gépeket, melyek olyan élményt nyújtanak, mint a mondabeli maszturbációs célzattal használt sajtreszelő. Viszont, ha benézünk a márka mögé, vagy használtan vásárlunk akkor sok esetben igen olcsón lehet több évre egy megbízható partnerünk. Csak tájékozódni kell.
2 Tovább

Halványrózsaszín szépség

Sok munka volt benne, de végre elkészült a Bianchi-s side project. Egy kisvázas, halványrózsaszín gépről van  szó, melynek különleges ismertetőjele, hogy igen öreg, majd negyven éves. Legalábbis a váz, illetve a váltórendszer. A kerékszett már egy tízessel fiatalabb, 105-ös, elsőszériás agyak, hatos sorral, Weinmann 570-es fékek és Saccon rejtett bovdenes fékkarok, melyeknél a bovdenház vezetését kész kín volt megoldani. Majd jön még rá két új Conti Contact és a tulaj pedig távozik vele széles mosoly kíséretében.

 

 

 

 

 

0 Tovább

Fixi ninjáknak

Csodaszép fekete fixi, karbon elsőkerékkel és erősen minimalista dizájnnal, talán leginkább KITT-hez hasonlítható kinézettel. Ha belvárosi nindzsa lennék és adna valaki egy ilyet, nem utasítanám vissza.

 

Innen loptam

0 Tovább

A saját: KTM Strada RC

Tegnap végre sikerült összerakni és beállítani, így végre képekbe is önthettem saját szerzeményem és hű hátasom, mely egy igen jól sikerült, városi közlekedős cucc, ráadásul kinézete miatt annyira a lopástól sem kell félni.

 

 

De lássuk, hogy mi van rajta:

Az alap egy KTM Strada RC országúti, feltehetően a kilencvenes évek elejéről, króm-molibdén ötvözet vázzal, hatvanas méretben. Erre került a kerékszettem, Wheeler matricás (nem tudom, hogy eredetileg melyik OEM gyártotta) félaro profilú alu felnikkel, Exage agyakkal és nyolcas rotorral, Dura ace fogaszkoszorúval.

 

 

A váltó egy Shimano HG rendszerű lácot mozgat, hátul régi Sora (ezért nincs rajta jelzés, a Sorákon régen matrica volt, mely fölött eljár az idő) elöl pedig egy országúti SIS átdobó. A hajtás Miche monolithic hajtókar, a pedál és a klipsz szintén ugyanaz a márka, a klipszen lévő szigetelőszalag Tesa.

 

 

A váltók és a kerékpár irányításáért egy AHEAD adapteren keresztül csatlakozó Csepel Royal stucni felel, illetve az abba bújtatott b+ hajlított kormány. A fékváltókar pedig egy családon kívüli Sora szintű cucc, mely direkt országútikhoz lett kreálva, így baloldalt kettő, jobboldalt pedig három fokozatot tud meghajtani.

 

 

Hosszú és nehéz út volt, mire sikerült idáig eljutni, viszont élmény vele a menet. Sebességre majdnem ott vagyok, mintha koskormányos gépet hajtanék, viszont lényegesen kényelmesebb. Emellett nem törik el az ujjaimat a küllők váltás közben, továbbár a kétforgáspontos Saccon fékek is egész jól lassítanak. Egy szóval: elégedettség.

 

4 Tovább

Városi biciklihatározó 2.

Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.

Valahol ugyanis csúnya frigyre lépett a nagyi és a városi kerékpárok. Ismeretlen szerzők rájottek, hogy lapos aszfaltra tökéletesen elég egy sebesség, nem kellenek felesleges váltórendszerek, sőt még némi súlyt is meg lehet takarítani. Ezek az eszközök általában a minimalizmus dicső előfutárai, általában acélvázasak, viszont tíz kiló alatti tömeggel és patkófékkel rendelkeznek. Igen gyakran magas profilú, túlépített kerekek vannak rajtuk és igen vékony gumik. Tulajdonképpen nézzünk meg egy oútit és vegyük el tőle a sebességeket, aztán megkapjuk őket:

 

Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.


Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.


Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.


Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.

Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.

0 Tovább

wunderbike

blogavatar

Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.

Utolsó kommentek