Lement eddig két cikk a városi gépekről, melyek fogadtatása egészen kedvező volt. Emellett pedig sikerült azzal is foglalkozni, hogy milyen biciklit nem szabad venni semmi szín alatt, mert nem csak rossz, balesetveszélyes is. Viszont arról még nem esett sok szó, hogy akkor mégis mit érdemes vásárolni?

Hisz, ha bicikli kell, akkor a legtöbben vásárlás segítségével próbálják megszerezni. Vagy ajándékba kapni. Vagy valami régi sajátot felújítani. Vagy egyéb ezer módon hozzájutni. Őket szeretném segíteni. Szóval, ha esetleg egy erővágó segítségével szeretnéd megkapni valaki tulajdonát karácsonyra, akkor tudd, hogy gyűlöllek és erősen koncentrálok arra, hogy önkezeddel vess véget szánalmas életednek. Köszönöm.


Kezdetnek talán tisztázzuk is, hogy mi az a bicikli. Ez elég sokat segíthet annak belátásában, hogy nem minden összteleszkópos gép alkalmas dowhnill-re. Szóval a kerékpár képlete: váz anyaga + az vázat készítő csövek minősége + az biciklin lévő alkatrésszett + életkor = bicikli.Ha valaki legalább kétszer átolvasta a fenti mondatot, akkor valami feltűnhet neki: direkt nem a kerékpár márkáját írtam.


A márka ugyanis egy matrica és semmi több. Jelenleg a vázakhoz való csövet a legtöbb esetben Tajvanon gyártják, a megrendelő biciklimárka (Merida, Scott, stb.) csak a geometriát és a csőszett minőségét dönti el, illetve a készítési eljárást. Viszont sok esetben noname márkáktól is lehet jó vázat találni, töredékáron. Csak azt kell nézni, hogy ki gyártotta. Mondjuk ezek az információk általában nem publikusak, hacsak nem valami minőségi csőkészítőről van szó, mint mondjuk az Easton vagy a Columbus.


A váz tulajdonképpen a kerékpár egyik legfontosabb negyede, ebbe kerül az elsővilla. Ez lehet több anyagból, illetve teleszkópos, vagy merev. A merevvilla általában benne van a vázszettben (vázszett: váz, villa, kormánycsapágy, stucni, nyeregcsőbilincs, nyeregcső) és a minősége megegyezik a vázzal. Ha teleszkóp, akkor külön kell megvenni és figyelni a beépítési magasságra (a váz gyártója által javasolt homlokcsőmagasság, mely még belefér a geometriába. Egy könnyű crosscountry vázba nem érdemes 160-as rugóúttal rendelkező teleszkópot tenni, mert csopper lesz belőle.). Egy megbízható első teleszkóp mely még mozog is, a húsz-harmincezer forintos árszegmensben kezdődik. Ami alatta van, az nagyrészt ipari hulladék.

Ha már a bicikli hardveres részét összezongoráztuk, akkor jöhet a szoftver, a kerékszett, melyet szét lehet bontani agyakra, küllőkre és felnikre. Felhasználási terület függvényében érdemes felnit választani, viszont alapvető, hogy duplafalú kell, ha lehet szegecseléssel a küllőfuratokba. Minél drágább egy abroncs, általában annál könnyebb, ugyanolyan erősség mellett, mint az olcsóbb. Az agyakról, illetve fogaskeréksorokról itt és itt lehet olvasni, érdemes rájuk költeni, a kerékszett jó esetben több biciklit is megérhet.


A végén pedig jöjjön az utolsó negyed, a váltás és a hajtás. Montiknál a 3x9-es rendszerek a legelterjedtebbek, míg országútiknál a 2x9-10-esek. Az első szám a hajtókaron, elöl elérhető sebességfokozatokat jellemzi, míg a második pedig a hátsó fogaskerekek számát. Itt érdemes elgondolkodni, hogy mennyit lesz a bicikli dimben és dombon, valamint terepen, egy átlag városi bringás mindössze 2-3 sebességet használ, amire akár egy régebbi agyváltó is tökéletes.

Biciklit venni nehéz. Illetve vásárolni könnyű, jó ár-teljesítmény arányú darabot találni viszont fáradtságos munka. A márkák nem sokat számítanak, szinte mindegyik jó csengő brand kínál olyan gépeket, melyek olyan élményt nyújtanak, mint a mondabeli maszturbációs célzattal használt sajtreszelő. Viszont, ha benézünk a márka mögé, vagy használtan vásárlunk akkor sok esetben igen olcsón lehet több évre egy megbízható partnerünk. Csak tájékozódni kell.