wunderbike

Yasec-re keresgélve a neten hirtelen elémvillant egy másik magyar vázépítő, Merényi Dániel neve. Az úr talán ismerősebb lesz, ha azt mondom, hogy Grafitember és Napirajz.hu. Egy igen addiktív képregény, mely sokszor szerepeltet kerékpárt és futárt is, úgyhogy ezennel letudtam ilyenirányú kötelességeimet is. Mindenképpen érdemes megnézni, főleg annak, aki még nem ismerte, így legalább két-három napos intenzív hasizomgörcsöt tud okozni magának.

Viszont térjünk vissza a vázakra: Yasec-kel szemben Merényi hagyományos módszerekkl és elsősorban acéllal dolgozik, per pillanat még Olaszországban, viszont már tervezi a hazajövetelt. Amúgy méretre készített vázainak ára nem olcsó, de ezt minden bicikliszabóról el lehet mondani, nagyjából 280 ezer forintot, vagy többet kóstál egy ilyen egyedi kerékpáralap. A minőségi munkát meg kell fizetni.

Egy hosszabb interjú az úrral

Klasszikus vonalvezetés és anyagok, tejeskávé szín, kellene.

A büszke alkotó, kisfelbontású mosollyal

Soproni arc márkája és talán kevésbé ismert a piacon, főleg azok körében, akik nem foglalkoznak építéssel és annyira nem mozognak ismerősen a kerékpárok világában. Akik ismerik, azoknak a szó hallatán elkezd patakokban folyni a nyáluk. Jó lenne egyszer hajtani egy általa épített gépet, tulajdonolni meg még jobb. Mellesleg az oldalt azért is érdemes megnézni, mert rengeteg érdekes, a szerelés iránt fogékonyaknak fontos írás is található rajta.

Yasec

És az oldalon a cikkek

,,This bike is a pipe bomb" a neve egy USA-beli folk-punk együttesnek, mely ide konkrétan egy kellemes napindító szám okán került föl, illetve néhány rendőrségi baklövés miatt.

A történet lényege, hogy a banda elkezdte matricákkal reklámozni magát, melyek megjelentek bicikliken is. Persze az Usában járunk, szóval mondani sem kell, hogy mindenki be volt szarva, mikor olyan bicikliket látott, melyeken csőbombát reklámoztak. Rendőrök pedig jöttek és közismerten hatalmas tudásuk és intelligenciájuk megmutatkozott azzal, hogy bevittek egy pár ilyen közrendet matricákkal megtépázni kívánó urat és hölgyet, illetve egy biciklit tűzszerészekkel megsemmisíttetett.

Kellemes reggeli kerékpáros pankoskodást!

Az előző cikkben sikeresen végigvettük az egyszerű csavaros süllők keresztezését a vállfákkal és így, hogy már profin csinálják, miért is ne rögzítenénk őket az utókor számára. Mondjuk audio -vagy videokazettán. Lehetőségként szóbajöhet még az is, hogy abbahagyjuk a gombázást és újra a topikra koncentrálunk, vagyis a hátsó fogaskerekekre, azon belül is a kazettás típusokra.

Valamikor, a hetvenes években a Shimano-nak nagyszerű ötlete támadt: mi lenne, ha fognának egy menetes racsnit és a belsejét ráintegrálnák az agyra és elnevezték ,,freehub-nak”, magyar fordításban talán ,,szabad agynak”. Miután sikerült nekik véghezvinni ezt a technikai bravúrt és felszabadították az agyat, jól el is felejtették eme innovációt és visszatértek a hagyományos menetes verzióra.

Pár évvel később aztán újra elővették és rájövendtek, hogy már nem előzi meg a kort, főleg, ha rákényszerítik a vevőket. Ekkor a Shimano már a kerékpáros alkatrészpiac elég nagy százalékát uralta, tulajdonképpen már csak két konkurense maradt a pozícionált rendszerek világában, a Suntour és a Campagnolo. A Sachs még ugyan haldoklott kicsit, viszont egyik cég sem állt át kazettára. Ekkor jött ki az Shimano UG (ultraglide, szabadfordításban talán rohadtul csúszós) rendszer, a ma kapható olcsó, használt kazettás sorral rendelkező biciklik fegyvere.

Ez a rendszer is már felüdülésként hathat egy régi sor mellett, főleg, ha tisztításról van szó. Elég csak lecsavarni az utolsó fogaskereket, aztán pedig az egész blokkot bele lehet lökni némi mosószeres forróvízbe, aztán pedig tálalni a friss fogsort. A nagymama majd biztos örül az új krómprotkónak, amivel terminátort játszhat a farsangon.

A szereléshez UG esetében két eszköz kell, két láncoskulcs: ez egy nyélen lévő lánc, mellyel meg lehet fogni a kazettát, mikor hátrafelé tekeri az ember. Mivel az UG-n az utolsó lánckerék menetes, ezért itt vagy kettőt tekerünk ellentétes irányba, vagy pedig egy rossz láncot forgatunk rá a fogaskeréksorra és úgy tekerjük el. Igazából itt jön ki az UG (UltraGlide) technika legfőbb ismérve, a menetes utolsó fog. Emellett a test bordázata egyforma részekből áll, így bárhogy föl lehet tenni a fogaskerekeket. Ez abból a szempontból jó, hogy ha elkopik a sor, csak föltesszük fordítva és máris olyan, mint az új. Ez a rendszer öttől nyolc fogaskerékig élt, nyolcast találni kicsivel nehezebb, mint sátánista KDNP tagot, ugyanis csak Dura Ace jött ki belőle. A leggyakoribb a hatos és a hetes.

Aztán később, ahogy a pozícionált technika fejlődött, illetve a hét és a nyolc sebesség egyeduralkodóvá vált, a Shimano bevezette a HG (HiperGlide, elképzelhetetlenül, iszonyatosandenagyon csúszós) technológiát. Előtte volt még pár olyan kazettatest (rotor), ami támogatta mindkettőt, viszont ezek nagyon ritkák. A HG legnagyobb előnye a körbefutó, spirális vájatsor (na, mondtam, hogy lesz itt pornó), mely segítségével nagyjából negyed fordulat alatt lehet kisebb áttételre váltani. Régebben ez akár egy teljes fordulat is lehetett. Elsőre nem tűnik nagy különbségnek, viszont menet közben élményszámba megy egy rendesen beállított rendszerrel egy pillanat alatt végigpörgetni a sort.

Ehhez az élményhez viszont az kell, hogy minden fogaskerék előre meghatározott sorrendben álljon. Így ezekkel a kazettákkal már nem lehet játszani, a bordázatnak köszönhetően csak egyféleképpen térnek végső nyughelyükre. Mostanában Shimano téren egyeduralkodó ez a technológia, hattól tizenegyig mindenféle fogaskerékszámban lehet találni belőlük. A hetes és a nyolcas technológia között fél centivel hosszabb lett a rotor, ezt általában a színről lehet fölismerni, hétig rézsárga, nyolctól pedig fekete. Ezek az alkatrészek viszont csereszabatosak, így simán föl lehet applikálni egy nyolcas rotort a régi, hetes exage agyra, egyedül a hézagolásra és a papucstávra érdemes figyelni.

Korábbi kazettás cikkek:

Hogyan lehet felismerni egy kazettás és egy menetes rendszert, azon belül is az UG-t és a HG-t:

Vissza a fogasokhoz

A menetes fogaskeréksorok ismertetése:

Szerteágazó fogaspornó

Tökéletes kora reggeli ébresztővideó mindenkinek, járjon kerékpárral, vagy anélkül. A kisfilm 2004-ben készült egy new york-i futárversenyen, kellemes zenével és eléggé hajmeresztő mutatványokkal, centizésekkel. Érdekes módon a gyalogok és az autósok viszonylag jól bírták a stresszt, örömteli lenne, ha itthon is ilyen nyugadtak lennének.

Ha mostanában gyári fixiről, vagy országútiról esik szó, akkor általában a Schwinn Csepel/Csepelboltról is. Sikerült nekik találni egy piaci rést, illetve egy hirtelen keletkezett űrt, melybe aztán sikeresen belevállalkoztak: a Budapesten egyre menőbb fixiket. Így gyorsan csináltak is egy pár modellt, meg mellé egy erős marektinggépezetet és lőn, megszületett a magyar egysebességes/örökhajtós kerékpár. Okosan kivették a Schwinn nevét és felfújták egy kis hungaricum-életérzéssel. Szerintem egy kicsit műanyag, de ha idén is lesz nekik féláras akciójuk, feltehetően náluk fogok hagyni vagy százezer forintot. Főleg kellékanyagra, de lehet valami vázszett is kinéz.

Emellett azért nem csak az övék a világ, lehet még kapni itthon más gyári, oúti vázas egysebit is, mely az alsó kategóriában ráadásul lényegesen jobb felszereltséggel és vázanyaggal bír, mint a Csepel Royal 3* hi-ten - sajátmárkás Saccon cuccok kombó: ez pedig a Mongoose maurice:

Igaz, hogy ezekben a pillanatokban akciós, viszont a képre kattintva meg lehet győződni, hogy lényegesen kevesebb szarral gurigáznak a külfödi srácok, mint az itthoniak. Igaz, hogy a fékek nagyjából hasonlóak, viszont a hajtókar mindenképpen jobb és a gumik sem a radírjellegű Kendák. A kerékszett nagyjából ugyan az, bár ott nem lehet sokat újítani, a Joytech/Novatech ebben a kategóriában egyeduralkodó. Emellett az egyéb alkatrészek is kicsit nevesebb gyártók termékei és nem pedig sajátfeliratos OEM-ek.

Persze a fixi nem az a kategória, ahol ésszel választ az ember, a rajta lévő cuccok csak maximum az értékelés felét viszik el. A másik fél a kinézet és az egyediség, ami szempontjából a manapság egyre többet látható Csepel-féle tejesdobos forma számomra nem tud kielégülést hozni. Persze ez az a rész, ahol ízlések és pofonok jelentkeznek, szóval nem mennék bele.

Egy szó, mint száz: ha venni kéne és ezek között választani, akkor mongúz győzne.

Ezért egy aprócska zárójeles megjegyzést így tennék a végére: jelen pillanatban a Mongoose 120k-ról van 90-re leárazva, így tényleg Best buy, főleg a csepel 85k-jával szemben. Ha visszamegy az eredeti árára, akkor helyreállnak az erőviszonyok. Emellett pedig 80-100k környékén már bőven lehet olyan fixit építeni, mely a kétszázezres Csepel Royal-t megöli, megeteti önmagával, kihányatja vele, öszerakja és megöli mégegyszer. Persze ahhoz kell némi szakértelem, vagy egy ismerős, némi szakértelemmel.

Kis szombati awesomeness: arc úgy döntött, hogy ő biza oútival fog triálozni. Kicsit nyögvenyelősen indul a videó, tényleges ákció csak a negyvenötödik másodpercben jön, a fénpont pedig 4:15-nél látható: urunk letol egy igen korrekt backflip-et, egy arra teljesen alkalmatlan gépen. Kíváncsi vagyok, hogy ezt mikor követik majd hazánk fiai, valami jó kis szovjet kempinges trükkel.

(via)