Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Biciklivásárlási egyszeregy

Lement eddig két cikk a városi gépekről, melyek fogadtatása egészen kedvező volt. Emellett pedig sikerült azzal is foglalkozni, hogy milyen biciklit nem szabad venni semmi szín alatt, mert nem csak rossz, balesetveszélyes is. Viszont arról még nem esett sok szó, hogy akkor mégis mit érdemes vásárolni?

Hisz, ha bicikli kell, akkor a legtöbben vásárlás segítségével próbálják megszerezni. Vagy ajándékba kapni. Vagy valami régi sajátot felújítani. Vagy egyéb ezer módon hozzájutni. Őket szeretném segíteni. Szóval, ha esetleg egy erővágó segítségével szeretnéd megkapni valaki tulajdonát karácsonyra, akkor tudd, hogy gyűlöllek és erősen koncentrálok arra, hogy önkezeddel vess véget szánalmas életednek. Köszönöm.


Kezdetnek talán tisztázzuk is, hogy mi az a bicikli. Ez elég sokat segíthet annak belátásában, hogy nem minden összteleszkópos gép alkalmas dowhnill-re. Szóval a kerékpár képlete: váz anyaga + az vázat készítő csövek minősége + az biciklin lévő alkatrésszett + életkor = bicikli.Ha valaki legalább kétszer átolvasta a fenti mondatot, akkor valami feltűnhet neki: direkt nem a kerékpár márkáját írtam.


A márka ugyanis egy matrica és semmi több. Jelenleg a vázakhoz való csövet a legtöbb esetben Tajvanon gyártják, a megrendelő biciklimárka (Merida, Scott, stb.) csak a geometriát és a csőszett minőségét dönti el, illetve a készítési eljárást. Viszont sok esetben noname márkáktól is lehet jó vázat találni, töredékáron. Csak azt kell nézni, hogy ki gyártotta. Mondjuk ezek az információk általában nem publikusak, hacsak nem valami minőségi csőkészítőről van szó, mint mondjuk az Easton vagy a Columbus.


A váz tulajdonképpen a kerékpár egyik legfontosabb negyede, ebbe kerül az elsővilla. Ez lehet több anyagból, illetve teleszkópos, vagy merev. A merevvilla általában benne van a vázszettben (vázszett: váz, villa, kormánycsapágy, stucni, nyeregcsőbilincs, nyeregcső) és a minősége megegyezik a vázzal. Ha teleszkóp, akkor külön kell megvenni és figyelni a beépítési magasságra (a váz gyártója által javasolt homlokcsőmagasság, mely még belefér a geometriába. Egy könnyű crosscountry vázba nem érdemes 160-as rugóúttal rendelkező teleszkópot tenni, mert csopper lesz belőle.). Egy megbízható első teleszkóp mely még mozog is, a húsz-harmincezer forintos árszegmensben kezdődik. Ami alatta van, az nagyrészt ipari hulladék.

Ha már a bicikli hardveres részét összezongoráztuk, akkor jöhet a szoftver, a kerékszett, melyet szét lehet bontani agyakra, küllőkre és felnikre. Felhasználási terület függvényében érdemes felnit választani, viszont alapvető, hogy duplafalú kell, ha lehet szegecseléssel a küllőfuratokba. Minél drágább egy abroncs, általában annál könnyebb, ugyanolyan erősség mellett, mint az olcsóbb. Az agyakról, illetve fogaskeréksorokról itt és itt lehet olvasni, érdemes rájuk költeni, a kerékszett jó esetben több biciklit is megérhet.


A végén pedig jöjjön az utolsó negyed, a váltás és a hajtás. Montiknál a 3x9-es rendszerek a legelterjedtebbek, míg országútiknál a 2x9-10-esek. Az első szám a hajtókaron, elöl elérhető sebességfokozatokat jellemzi, míg a második pedig a hátsó fogaskerekek számát. Itt érdemes elgondolkodni, hogy mennyit lesz a bicikli dimben és dombon, valamint terepen, egy átlag városi bringás mindössze 2-3 sebességet használ, amire akár egy régebbi agyváltó is tökéletes.

Biciklit venni nehéz. Illetve vásárolni könnyű, jó ár-teljesítmény arányú darabot találni viszont fáradtságos munka. A márkák nem sokat számítanak, szinte mindegyik jó csengő brand kínál olyan gépeket, melyek olyan élményt nyújtanak, mint a mondabeli maszturbációs célzattal használt sajtreszelő. Viszont, ha benézünk a márka mögé, vagy használtan vásárlunk akkor sok esetben igen olcsón lehet több évre egy megbízható partnerünk. Csak tájékozódni kell.
2 Tovább

Szarból várat, drágán

Az elkövető a Praktiker, a nagyot néző pedig én. Legalábbis amint megláttam a reklámújságot, azonnal megszegett lehelletem. Anyám mondta, hogy itt kerékpárokat is árulnak. De hogy ám! Tecsós, összteleszkópos fosokat, háromszoros áron. Nincs napirend, de érik a cikk az értelmes használtbicikli-vásárlásról. Inkább beszéljenek a képek, persze telefonnal, mert azt össze lehet téveszteni a szkennerrel.

 

 

0 Tovább

Városi biciklihatározó 2.

Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.

Valahol ugyanis csúnya frigyre lépett a nagyi és a városi kerékpárok. Ismeretlen szerzők rájottek, hogy lapos aszfaltra tökéletesen elég egy sebesség, nem kellenek felesleges váltórendszerek, sőt még némi súlyt is meg lehet takarítani. Ezek az eszközök általában a minimalizmus dicső előfutárai, általában acélvázasak, viszont tíz kiló alatti tömeggel és patkófékkel rendelkeznek. Igen gyakran magas profilú, túlépített kerekek vannak rajtuk és igen vékony gumik. Tulajdonképpen nézzünk meg egy oútit és vegyük el tőle a sebességeket, aztán megkapjuk őket:

 

Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.


Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.


Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.


Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.

Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.

0 Tovább

Miben hasonlít húsz deka párizsi és egy bicikli?

-Anyjuk! Vegyünk kerékpárt! Hisz az menő és védi a környezet és ráadásul testedz is, ami ránkfér.
-Apjuk, ez egy nagyszerű ötlet, így legalább nem kell új atlétát venni, ami rádfér! Úgyis éppen elemózsiát kell vásárolni, nosza, pattanjunk be az autóba és irány a legközelebbi bevásárlókomplexum.

És így lőn. Anyjuk és apjuk elmennek vásárolni. Kovács Józsefnén a legszebb dzsoggingja, mely csak kicsit kopottas, Kovács Józsefen meg a szokásos otthoni játszósruha és az elmaradhatatlan, kicsit mustárfoltos atléta. Mennek, mennek, mendegélnek az egészséges életmód, az olcsó közlekedés és a gyerek kitörő öröme felé, kerékpárt venni.

Autóból ki, parkoló megjegyzés, a hupilia levágott lófejtől a háromszázadik autó. Kocsi kell, reflexből csusszan az apró és kattan a bevásárlókocsi zárja. Kezdődik a nagy fless, az áruk menyországában, hol gazdaságos parizerből van a kerítés, mindig popzene szól és októberben van a karácsony. Megérkeztek hát a mennybe, hol a varázslatos kétkerekűek egész sora várja őket: tárcsafék, összteleszkóp, még több tárcsafék és a legösszteleszkópabb tárgyak, mikkel életükben találkoztak.

Széles mosollyal ki is választanak egy huszonötezres tárgyat, melynek csalogató kinézete megfogta szemük. Aztán kassza, egyszer élünk. Kicsit meglepő, hogy még biciklinként ötezer a beállítás, hogy legyen garancia, de Józsi (ivócimboráknak Jocó) nem törődik vele, ő majd megoldja. Az iparos, az iparos. Legyen szó csötörésről, vagy számítógépről, ő föltalálja magát. Csapó.
A kertben állunk, a kamera közelít egy elképedt családfőre, kinek lábainál hat kerék, három váz és megannyi apró fémtörmelék hever. A családfő feje dühösen az égre mered, ajkain szitkok, szeme véres. Fejében pedig egy gondolat: ha bicikli kell, akkor inkább megyek és veszek a boltba, drágábban.

Ennyi bevezetés után a tények:

Nincs új bicikli ötven-hatvanezer forint alatt. Ennél olcsóbban csak szépen formázott fémhulladékot lehet kapni. A váz nehéz és gyenge, a váltásról és a hajtásról pedig beszélni sem érdemes. Az ilyen kerékpár legjobb alkatrésze is alatta van bármelyik boltban kapható legolcsóbb alkatrésznek, mely szintén alulról verdesi a használhatóság határait.

Egy hipermarket nem végez garanciális szervizelést, ezt általában külső vállalkozók csinálják. Az ilyen helyeken árult biciklikhez még járul általában ötezer forint pluszköltség, mely a beállítás díja és kötelező elvégeztetni a garanciához. Emellett a szerelők nagy része nem hajlandó ilyen biciklikhez nyúlni, mert beállíthatatlanok és törnek.


Ha olcsón kell kerékpár, akkor esetleg érdemes használtat nézni, illetve körbetekinteni az interneten, például a criticalmass.hu fórumán, ahol segítenek a megfelelő eszköz kiválasztásában, mellyel tényleg öröm együttélni. Érdemes inkább még egy hónapig gyűjteni, mint két hét alatt elverni a semmire.

Amúgy meg fontos lenne belegondolni abba, hogy két alsókategóriás tárcsaféktest közel tízezer forint. Akkor hogy is van, hogy még hozzáteszünk tizenötöt és kapunk egy komplett, tárcsafékes biciklit? Vagy varázslat, vagy pedig csak szar.


0 Tovább

Szerteágazó fogaspornó a kazetták világában

Az előző cikkben sikeresen végigvettük az egyszerű csavaros süllők keresztezését a vállfákkal és így, hogy már profin csinálják, miért is ne rögzítenénk őket az utókor számára. Mondjuk audio -vagy videokazettán. Lehetőségként szóbajöhet még az is, hogy abbahagyjuk a gombázást és újra a topikra koncentrálunk, vagyis a hátsó fogaskerekekre, azon belül is a kazettás típusokra.


Valamikor, a hetvenes években a Shimano-nak nagyszerű ötlete támadt: mi lenne, ha fognának egy menetes racsnit és a belsejét ráintegrálnák az agyra és elnevezték ,,freehub-nak”, magyar fordításban talán ,,szabad agynak”. Miután sikerült nekik véghezvinni ezt a technikai bravúrt és felszabadították az agyat, jól el is felejtették eme innovációt és visszatértek a hagyományos menetes verzióra.


Pár évvel később aztán újra elővették és rájövendtek, hogy már nem előzi meg a kort, főleg, ha rákényszerítik a vevőket. Ekkor a Shimano már a kerékpáros alkatrészpiac elég nagy százalékát uralta, tulajdonképpen már csak két konkurense maradt a pozícionált rendszerek világában, a Suntour és a Campagnolo. A Sachs még ugyan haldoklott kicsit, viszont egyik cég sem állt át kazettára. Ekkor jött ki az Shimano UG (ultraglide, szabadfordításban talán rohadtul csúszós) rendszer, a ma kapható olcsó, használt kazettás sorral rendelkező biciklik fegyvere.


Ez a rendszer is már felüdülésként hathat egy régi sor mellett, főleg, ha tisztításról van szó. Elég csak lecsavarni az utolsó fogaskereket, aztán pedig az egész blokkot bele lehet lökni némi mosószeres forróvízbe, aztán pedig tálalni a friss fogsort. A nagymama majd biztos örül az új krómprotkónak, amivel terminátort játszhat a farsangon.


A szereléshez UG esetében két eszköz kell, két láncoskulcs: ez egy nyélen lévő lánc, mellyel meg lehet fogni a kazettát, mikor hátrafelé tekeri az ember. Mivel az UG-n az utolsó lánckerék menetes, ezért itt vagy kettőt tekerünk ellentétes irányba, vagy pedig egy rossz láncot forgatunk rá a fogaskeréksorra és úgy tekerjük el. Igazából itt jön ki az UG (UltraGlide) technika legfőbb ismérve, a menetes utolsó fog. Emellett a test bordázata egyforma részekből áll, így bárhogy föl lehet tenni a fogaskerekeket. Ez abból a szempontból jó, hogy ha elkopik a sor, csak föltesszük fordítva és máris olyan, mint az új. Ez a rendszer öttől nyolc fogaskerékig élt, nyolcast találni kicsivel nehezebb, mint sátánista KDNP tagot, ugyanis csak Dura Ace jött ki belőle. A leggyakoribb a hatos és a hetes.


Aztán később, ahogy a pozícionált technika fejlődött, illetve a hét és a nyolc sebesség egyeduralkodóvá vált, a Shimano bevezette a HG (HiperGlide, elképzelhetetlenül, iszonyatosandenagyon csúszós) technológiát. Előtte volt még pár olyan kazettatest (rotor), ami támogatta mindkettőt, viszont ezek nagyon ritkák. A HG legnagyobb előnye a körbefutó, spirális vájatsor (na, mondtam, hogy lesz itt pornó), mely segítségével nagyjából negyed fordulat alatt lehet kisebb áttételre váltani. Régebben ez akár egy teljes fordulat is lehetett. Elsőre nem tűnik nagy különbségnek, viszont menet közben élményszámba megy egy rendesen beállított rendszerrel egy pillanat alatt végigpörgetni a sort.


Ehhez az élményhez viszont az kell, hogy minden fogaskerék előre meghatározott sorrendben álljon. Így ezekkel a kazettákkal már nem lehet játszani, a bordázatnak köszönhetően csak egyféleképpen térnek végső nyughelyükre. Mostanában Shimano téren egyeduralkodó ez a technológia, hattól tizenegyig mindenféle fogaskerékszámban lehet találni belőlük. A hetes és a nyolcas technológia között fél centivel hosszabb lett a rotor, ezt általában a színről lehet fölismerni, hétig rézsárga, nyolctól pedig fekete. Ezek az alkatrészek viszont csereszabatosak, így simán föl lehet applikálni egy nyolcas rotort a régi, hetes exage agyra, egyedül a hézagolásra és a papucstávra érdemes figyelni.


De hogyan tudunk ugyanazon az öt és fél centin egyszerre háromféle kiépítést alkalmazni? Ez gyártófüggő, Shimano-ék úgy oldották meg, hogy a fogasok közötti hézagolók térnek el méretben. Míg mondjuk a hetes rendszernél egy hézagoló 3,1 milliméter, addig nyolcasnál már csak három. A kerekek vastagsága megegyezik, így meg lehet oldani, hogy két-három régi hetesből mondjuk nyolcast építsünk, új hézagolók és rotor vásárlásával. Ugyan a váltás kicsit döcögősebb lesz (HG rendszereknél hivatalosan figyelni kell ara, hogy milyen sortípusból vannak a fogaskerekek, de ez a valóságban nem nagyon számít), viszont elméletileg működni fog a cucc. Persze itt vannak még a láncok, mint bizonytalansági tényező, ott van egysebis, ötös, hat-hét-nyolc, a kilencestől pedig nagyjából sebességenként.

Korábbi kazettás cikkek:

Hogyan lehet felismerni egy kazettás és egy menetes rendszert, azon belül is az UG-t és a HG-t:

Vissza a fogasokhoz

A menetes fogaskeréksorok ismertetése:

Szerteágazó fogaspornó

0 Tovább

Szerteágazó fogaspornó

 

Furcsa cím, talán még elgondolkodtatónak is lehetne nevezni. Vajon miről lesz ezután szó? Halszex? Netán ruhák akasztására szolgáló eszközök nemi élete? Vagy éppen orális szexben gyakorlatlan embereké?

Bevallom, sajnos nem, viszont a kerékpárok lelkivilágában kicsit már jártasabb, vagy éppen jártasságot szerezni akaró olvasó szemszögéből legalább olyan izgalmas lesz a történet: a biciklik hátsó fogaskerekéről olvashat a kedves látogató épp egy kicsit bővebb elemzést, mint amekkorát szeretne.

Kezdetben vala a menetes sor.és láták, hogy ez jó. Persze láncváltóról beszélünk (kint van a váltó), nem pedig agyváltóról, mert az teljesen más tészta. Ezek sorok már az ősidőkben is léteztek, akár hetven-nyolcvan éves darabokat is lehet találni, ráadásul, az akkor még szerteágazó bicikliipar révén ezer féle verzióban meg lehetett őket találni. Volt Maillard, Victioria, Shimano UG és HG, illetve a Campagnolo, továbbá a különféle ótvar kínai gyártók is igen nagy vertikumban képviseltették magukat a piacon. Ennek persze meg is lett az eredménye, hiszen millió féle márka mégtöbb féle leszedője volt forgalomban, amik persze már kikoptak a piacról. Új kazettás racsnikat mára főképp Shimano HG rendszerűeket, illetve mindenféle kínaiakat lehet találni. Meg persze az egysebességes Dicta és egyéb, elsősorban BMX-hez valókat, melyeket előszeretettel használnak egysebik és fixik építésére is.

Dicta egysebis racsni

Leggyakoribb előfordulási formájuk 5-6-7 sebességgel történik, az ötsebességesek nagy része régi Maillard és Sachs Huret pozícionálatlan váltók mellé járnak. Hat -és hétsebességesben már inkább Shimano, Campagnolo és Suntour pozícionált szettek mellett szoktak szolgálni, ugyanis nagyrészt a hatodik sebesség eljövetelével érkeztek meg a pozícionált váltók. A nyolcsebességesek pedig olyan áruházi kerékpárok tartozékai, melyekkel igen jó lehet gyakorolni a súlylökést, illetve a halálos baleseteket. Mondjuk azokat csak egyszer.

Az előnyök és a hátrányok is említést érdemelnek. Előnyként mindenképpen az jöhet szóba, hogy egyben van a racsnimechanika, így egy sor cseréjével nem kell az esetlegesen bearagadt, elkoszolódott belsőt is külön cserélni, megvan egyben az egész. Emellett viszonylag olcsók. Mellettük fól még, hogy a pálya és fix-free (flipflop) agyakra mindenképpen menetes fogaskerék kell, de az csak egy darab, így sorról nem lehet beszélni ebben az esetben. Hátrányuk számosabb, főleg, hogy jó minőséget már nem lehet kapni újonnan. Így marad az ólomnehéz akármi, ami ráadásul gyorsabban kopik, mintha vajaskenyeret felxelnénk. Bár így legalább nem kell aggódni a belső részek miatt, melyek porladnának, ha a rossz tömítések miatt nem lenne már tele ganéval a amúgyis.

Viszont a két legnagyobb hátrányról még nem is szóltam. Az első főként az urakat, közülük is a hatvan kilónál nehezebbeket érinti: mivel a menetes sornál a jobboldali csapágy az agy pereménél, nem pedig a hátsó villa jobb oldalánál található, így a tengely utolsó öt centije sajnos szabadon lobog a levegőben, könnyen tengelytörést okozva. Nekem volt már szerencsém ilyen ,,élményben” és bátran nem tudom ajánlani. A másik hátrány inkább a sima egysebességes kerékpárt építőket érintheti, mégpedig az, hogy lényegesen nehezebb egyenes láncvonalat generálni ilyen agyaknál a fix szabadonfutó-hely okán. Míg kazettás hátsó aggyal öt centin belül bárhol lehet a fogaskerék, addig menetesnél egy hely van és ahhoz kell az egész rendszert hézagolni.

Igazából egy esetben érdemes menetes rendszerrel szenvedni: ha régi vázunk van, melybe még nem fér bele a kazetta. A régi vázak papucsa lehet 122 milliméteres, vagy néha még kisebb, ebben nem fér bele egy minimum 125, újabb esetben 130 milliméteres kazettás agy. Persze a hézagolással itt is lehet játszani, de érdemes előtte hat anyát beszerezni.

0 Tovább
123
»

wunderbike

blogavatar

Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.

Utolsó kommentek