Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Lakatolj okosan

 

Sajnos a kerékpáros közlekedés igen fontos része a bicikli megfelelő védelme. Sok különféle eszközzel lehet megkeseríteni a tolvajok életét, melyek közt megtalálhatóak az olcsó és a drága megoldások egyaránt, ráadásul ezek között van egy-két olyan, mely áránál lényegesen nagyobb fokú védelmet nyújt.

Ha a biztonság szempontjából haldadunk visszafelé, akkor az első versenyző a sodronyzárak csoportja. Még mostanság is szinte minden második biciklin ilyen eszközt lehet látni, pedig egy mérgesebb csecsemő is elharapja. Az erővágó látványától is lehullik, továbbá egy életlen kombináltfogó is megöli (ezesetben konkrétan a saját biciklim kellett ellopnom, mert elhagytam a kulcsot. Az anyaga tulajdonképpen drótkötél, vékony acélszálakból áll és ha egy bicikliboltban csak ilyen van, érdemes kifordulni. A lehető legrosszabb vétel.

A gerinclakatok csoportja már egy fokkal jobbnak tűnhet, bár ezt elsősorban annak köszönheti, hogy kívülről igen robosztus, viszont a belseje sajnos ugyanaz a sodrony szokott lenni. Ezt veszik körbe elfordulásra képes hengerekkel, melyeket nem lehet elfűrészelni, mivel elmozdulnak minden ilyen próbálkozásra. Ez jó is lenne, csak az ilyen lakatok túlnyomó többségének a zára nincs így védve. Emellett nehezek és kevésbé flexibilisek. Tyúkól ajtaját, esetleg kerti budi bejáratát kikötni tökéletes, biciklit sajnos nem.


A most következő eszközök védelmi szintje megfelelő, így igazából csak a pénztárca és a flexibilitás iránti igény ami befolyásolhatja a döntést: kezdjük is el, az első áldozat az U-lakat. Ez a formájáról kapta a nevét, egy U alakban meghajlított acéldarab megy bele az I betűt formáló talpba. Előnye, hogy az erővágó nem kedveli, sőt, a durvább darabokat még fűrészelni sem lehet. Ezzel a tolvajok 99%-ától biztonságban lehet tudni a biciklit. Nagy hátránya, hogy nem flexibilis, így mindig stratégiailag kell megválasztani a lakatolási pontot, főleg, ha az első kerék gyorszáras és bele kell férjen. Ára a minőségtől és a márkától függően ötezer forinttól a végtelenig terjed. Ha nagyon nincs pénz, akkor sodrony helyett megteszi a tecsós U is, mely kétezer forintért kapható. Védeni sokat nem véd, de úgy tűnik, mintha a megbízhatóság szobra lenne.

A második kategória a flexibilis záraké: ezek lehetnek zollstock-formájúak, vagy láncok. A zollstock-osak forgópontos edzettacél-darabok, előnyük, hogy viszonylag könnyen lehet őket tárolni és magas védelmi szintet biztosítanak, emellett könnyebbek a láncoknál. Hátrányuk az áruk és az esetlegesen kikotyogósodó forgáspontok. A legismertebb típus az Abus Bordo, mely bolttól függően tizenhatezer forint környékén vásárolható meg.

Ha viszont flexibilis és olcsó is kell egyszerre, akkor jönnek be a képbe a láncok. Itt először a nagy súllyal lehet szembesülni, egy tíz milliméter átmérőjű, egyhúszas edzettacél-lánc két-három kilós is lehet, emellett még a lakat is fél-egy kiló. Előnyük, hogy a neves gyártók egybeszerelt darabjaihoz képest szinte fillérekért ki lehet hozni azonos minőségű kombókat névtelen alkatrészekből, a helyi zárboltból. A láncnál a lényeg az edzettség, míg a lakat lehetőleg kengyelvédett, acélházas és lemezzáras legyen. A nevek közül az Abus illetve a Citadel lehet érdemes a választásra, ezeket tízezer alatt nem lehet megvenni, míg nonémből a Bullit lánc - Sobo lakat kombóra esküsznek sokan, ennek ára pedig ötezer forint környékén alakul.


Mint látható, a lakatolás sokféleképpen, eszközzel és helyen történhet. Átlagos előfordulási helytől függően érdemes eszközt választani, talán a legflexibilisebb a lánc, főleg, ha hosszú. Hátránya a nagy súly, előnye viszont a relatív olcsóság. Az U-lakatokból szintén van olcsóbb, mely elég decens védelmet nyújt, viszont a folyamatas parkolókeresgélés idegőrlő tud lenni. Érdemes lehet venni hozzá kiegészítő sodronyt, mellyel a kerekeket és az ülést lehet védeni. A colstock-zárakat én nem nagyon tudom ajánlani, mivel az árcédula oly magas, hogy az árából minimum negyven Maláj prostituált kijön. Ha pedig körbeállítjuk velük a biciklit, akkor gond nem történhet.
0 Tovább

A világ legjobb mechanikus felnifékje.

A Shimano, mint a véfék atyja, rögtön tovább is gondolta az általa készített szabványt, méghozzá azzal, hogy miért is ne mozoghatna a fékbetét párhuzamosan a felnivel? Így folyamatosan teljes felülettel érintkezik, ezáltal nagyobb fékerőt fejt ki. Nagyon sok crosscountry, maraton versenyző még mindig ezeket a kicsikéket használja tárcsa helyett, ugyanis a fékerő hasonló, viszont a súly kisebb, a sártűrés pedig nagyobb.

 

0 Tovább

Városi biciklihatározó 2.

Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.

Valahol ugyanis csúnya frigyre lépett a nagyi és a városi kerékpárok. Ismeretlen szerzők rájottek, hogy lapos aszfaltra tökéletesen elég egy sebesség, nem kellenek felesleges váltórendszerek, sőt még némi súlyt is meg lehet takarítani. Ezek az eszközök általában a minimalizmus dicső előfutárai, általában acélvázasak, viszont tíz kiló alatti tömeggel és patkófékkel rendelkeznek. Igen gyakran magas profilú, túlépített kerekek vannak rajtuk és igen vékony gumik. Tulajdonképpen nézzünk meg egy oútit és vegyük el tőle a sebességeket, aztán megkapjuk őket:

 

Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.


Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.


Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.


Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.

Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.

0 Tovább

Városi biciklihatározó

Egyre több és több kategória van a városi biciklik között, melyeket már szinte lehetetlen számontartani. Alapesetben szinte mindegyik két fontos összetevő elegye: a sebességnek és a kényelemnek. Ez Budapesten mondjuk általában úgy szokott működni, hogy ha gyors, akkor kényelmetlen, ha kényelmes, akkor pedig lassú. Sajnálatos módon a főváros infrastruktúrája nem igazán kiforrott, igen hasonlít valamelyik 1700-as évekbeli mocsárra. Bár, hozzátenném, legalább a biciklisekre gondoltak, mivel szinte mindegyik ki van rakva térkövekkel, illetve bizonyos esetekben néhány további játékos objektummal:

 

De inkább menjünk tovább és nézzük meg az első kategóriát, mely ráadásul a szívemhez is közel áll, az országútikat: nagy átlagban koskormány, tíz, vagy több sebesség és acélváz jellemzi a régebbieket. Újabban már inkább karbonváz, 18-20 sebesség és fékváltókar a divat. Mindkettőre jellemzőek a 28 colos (622-es) kerekek és a vékony gumik. Az agresszív, kormányradőlős geometria miatt először kicsit szokatlanok, viszont képesek akár 40-50 kilométerórás csúcs -és harmincas átlagsebességre, melyről pedig patkófékkel lassítanak.

 

 

Hibrid/Fitness/Commuter/Speeder biciklik: elég soknevű kategória, itthon inkább a fitnes elnevezés az elterjedt, míg angolszásziában a másik kettőt preferálják. Kormányuk egyenes, a régebbi, versenyvázra épített darabok dominálnak itthon, viszont újonnan vásárolva általában már v-fékkel, vagy tárcsával szerelik. Az üléspozíció kényelmesebb, mint oútikon, viszont a sebesség is alacsonyabb. Sok esetben mountainbike-os felszereltséggel rendelkeznek, sajnos inkább az alsó szegmensből. A kategória valahol félúton van a versenybiciklik és a trekkingek között:

 

Trekking/cross trekking:

Igen magas üléspozíció jellemzi őket és hajlított kormány. Felszereltségben az MTB-ket másolják, V-fék vagy tárcsa, elöl három tányér és több, mint húsz sebesség jellemzi. Kerekei még huszonnyolcasak, viszont a gumik vastagabbak, a versenyes 25 milliméter helyett inkább harminc millimétertől fölfelé. A kényelemért azért fizetni is kell, méghozzá a sebességből, itt már a husz-huszonöt kilométeres átlag és a 35-40 kilométer per órás végsebesség a jellemző. Az itthon futó trekkingek elég nagy része általában áruházas lom szokott lenni. Ebben a kategóriában jelenik meg először a teleszkóp, illetve a teljes sárvédő és a csomagtartó. Sok esetben agyváltó és agydinamó is tartozik hozzájuk.

 

Ennyi fért bele az első posztba, holnap a további kategóriákat fogom átvenni, hisz a java még hátravan: városi montik, egysebik, fixik és a nagyszülők kedvelt gépei fogják folytatni a sort.

0 Tovább

wunderbike

blogavatar

Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.

Utolsó kommentek