wunderbike

Wunderbike2011. április 24. 11:59

Újítsunk klipszet!

Persze nem a szónak a wannabe-gengszer értelmében, bár mindenképpen vicces lenne, ha a sok mainstream hiphop-gengszter levonulna a nyóckerbe egy kis csavarozáspartyra. Bár kicsit belegondolva, erről is szólatna ez a poszt, mármint, hogy szerezzük be a legfontosabb kerékpáros teljesítménynövelőt. De nem.

Magával a klipsszel kapcsolatban majd egy másik történet fog szólni, itt csak egy egyszerű prakitka szerepel, melyhez kell némi szigetelőszalag, vagy szövetszalag, vagy bármi ragadós és tökéletes arra, hogy a féklipsz ne várja szét a bőr -vagy tornacipő orrát és emellett a rozsdát is képes jótékonyan letakarni.

Előtte:

Utána:

És még a szétdolgozott kezem is meg lehet tekinteni, mellyel együtt idővel ki fogok hűlni a gazdagok kerékpárszerelő-teknője mellett...

0 Tovább

Wunderbike2011. április 23. 13:52

Városi biciklihatározó 2.

Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.

Valahol ugyanis csúnya frigyre lépett a nagyi és a városi kerékpárok. Ismeretlen szerzők rájottek, hogy lapos aszfaltra tökéletesen elég egy sebesség, nem kellenek felesleges váltórendszerek, sőt még némi súlyt is meg lehet takarítani. Ezek az eszközök általában a minimalizmus dicső előfutárai, általában acélvázasak, viszont tíz kiló alatti tömeggel és patkófékkel rendelkeznek. Igen gyakran magas profilú, túlépített kerekek vannak rajtuk és igen vékony gumik. Tulajdonképpen nézzünk meg egy oútit és vegyük el tőle a sebességeket, aztán megkapjuk őket:

Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.

Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.

Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.

Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.

Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 22. 11:20

Városi biciklihatározó

Egyre több és több kategória van a városi biciklik között, melyeket már szinte lehetetlen számontartani. Alapesetben szinte mindegyik két fontos összetevő elegye: a sebességnek és a kényelemnek. Ez Budapesten mondjuk általában úgy szokott működni, hogy ha gyors, akkor kényelmetlen, ha kényelmes, akkor pedig lassú. Sajnálatos módon a főváros infrastruktúrája nem igazán kiforrott, igen hasonlít valamelyik 1700-as évekbeli mocsárra. Bár, hozzátenném, legalább a biciklisekre gondoltak, mivel szinte mindegyik ki van rakva térkövekkel, illetve bizonyos esetekben néhány további játékos objektummal:

De inkább menjünk tovább és nézzük meg az első kategóriát, mely ráadásul a szívemhez is közel áll, az országútikat: nagy átlagban koskormány, tíz, vagy több sebesség és acélváz jellemzi a régebbieket. Újabban már inkább karbonváz, 18-20 sebesség és fékváltókar a divat. Mindkettőre jellemzőek a 28 colos (622-es) kerekek és a vékony gumik. Az agresszív, kormányradőlős geometria miatt először kicsit szokatlanok, viszont képesek akár 40-50 kilométerórás csúcs -és harmincas átlagsebességre, melyről pedig patkófékkel lassítanak.

Hibrid/Fitness/Commuter/Speeder biciklik: elég soknevű kategória, itthon inkább a fitnes elnevezés az elterjedt, míg angolszásziában a másik kettőt preferálják. Kormányuk egyenes, a régebbi, versenyvázra épített darabok dominálnak itthon, viszont újonnan vásárolva általában már v-fékkel, vagy tárcsával szerelik. Az üléspozíció kényelmesebb, mint oútikon, viszont a sebesség is alacsonyabb. Sok esetben mountainbike-os felszereltséggel rendelkeznek, sajnos inkább az alsó szegmensből. A kategória valahol félúton van a versenybiciklik és a trekkingek között:

Trekking/cross trekking:

Igen magas üléspozíció jellemzi őket és hajlított kormány. Felszereltségben az MTB-ket másolják, V-fék vagy tárcsa, elöl három tányér és több, mint húsz sebesség jellemzi. Kerekei még huszonnyolcasak, viszont a gumik vastagabbak, a versenyes 25 milliméter helyett inkább harminc millimétertől fölfelé. A kényelemért azért fizetni is kell, méghozzá a sebességből, itt már a husz-huszonöt kilométeres átlag és a 35-40 kilométer per órás végsebesség a jellemző. Az itthon futó trekkingek elég nagy része általában áruházas lom szokott lenni. Ebben a kategóriában jelenik meg először a teleszkóp, illetve a teljes sárvédő és a csomagtartó. Sok esetben agyváltó és agydinamó is tartozik hozzájuk.

Ennyi fért bele az első posztba, holnap a további kategóriákat fogom átvenni, hisz a java még hátravan: városi montik, egysebik, fixik és a nagyszülők kedvelt gépei fogják folytatni a sort.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 20. 10:11

Miben hasonlít húsz deka párizsi és egy bicikli?

-Anyjuk! Vegyünk kerékpárt! Hisz az menő és védi a környezet és ráadásul testedz is, ami ránkfér.
-Apjuk, ez egy nagyszerű ötlet, így legalább nem kell új atlétát venni, ami rádfér! Úgyis éppen elemózsiát kell vásárolni, nosza, pattanjunk be az autóba és irány a legközelebbi bevásárlókomplexum.

És így lőn. Anyjuk és apjuk elmennek vásárolni. Kovács Józsefnén a legszebb dzsoggingja, mely csak kicsit kopottas, Kovács Józsefen meg a szokásos otthoni játszósruha és az elmaradhatatlan, kicsit mustárfoltos atléta. Mennek, mennek, mendegélnek az egészséges életmód, az olcsó közlekedés és a gyerek kitörő öröme felé, kerékpárt venni.

Autóból ki, parkoló megjegyzés, a hupilia levágott lófejtől a háromszázadik autó. Kocsi kell, reflexből csusszan az apró és kattan a bevásárlókocsi zárja. Kezdődik a nagy fless, az áruk menyországában, hol gazdaságos parizerből van a kerítés, mindig popzene szól és októberben van a karácsony. Megérkeztek hát a mennybe, hol a varázslatos kétkerekűek egész sora várja őket: tárcsafék, összteleszkóp, még több tárcsafék és a legösszteleszkópabb tárgyak, mikkel életükben találkoztak.

Széles mosollyal ki is választanak egy huszonötezres tárgyat, melynek csalogató kinézete megfogta szemük. Aztán kassza, egyszer élünk. Kicsit meglepő, hogy még biciklinként ötezer a beállítás, hogy legyen garancia, de Józsi (ivócimboráknak Jocó) nem törődik vele, ő majd megoldja. Az iparos, az iparos. Legyen szó csötörésről, vagy számítógépről, ő föltalálja magát. Csapó.

A kertben állunk, a kamera közelít egy elképedt családfőre, kinek lábainál hat kerék, három váz és megannyi apró fémtörmelék hever. A családfő feje dühösen az égre mered, ajkain szitkok, szeme véres. Fejében pedig egy gondolat: ha bicikli kell, akkor inkább megyek és veszek a boltba, drágábban.

Ennyi bevezetés után a tények:

Nincs új bicikli ötven-hatvanezer forint alatt. Ennél olcsóbban csak szépen formázott fémhulladékot lehet kapni. A váz nehéz és gyenge, a váltásról és a hajtásról pedig beszélni sem érdemes. Az ilyen kerékpár legjobb alkatrésze is alatta van bármelyik boltban kapható legolcsóbb alkatrésznek, mely szintén alulról verdesi a használhatóság határait.

Egy hipermarket nem végez garanciális szervizelést, ezt általában külső vállalkozók csinálják. Az ilyen helyeken árult biciklikhez még járul általában ötezer forint pluszköltség, mely a beállítás díja és kötelező elvégeztetni a garanciához. Emellett a szerelők nagy része nem hajlandó ilyen biciklikhez nyúlni, mert beállíthatatlanok és törnek.

Ha olcsón kell kerékpár, akkor esetleg érdemes használtat nézni, illetve körbetekinteni az interneten, például a criticalmass.hu fórumán, ahol segítenek a megfelelő eszköz kiválasztásában, mellyel tényleg öröm együttélni. Érdemes inkább még egy hónapig gyűjteni, mint két hét alatt elverni a semmire.

Amúgy meg fontos lenne belegondolni abba, hogy két alsókategóriás tárcsaféktest közel tízezer forint. Akkor hogy is van, hogy még hozzáteszünk tizenötöt és kapunk egy komplett, tárcsafékes biciklit? Vagy varázslat, vagy pedig csak szar.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 19. 11:31

Monty Python és a bicikliszerelő superman

A méltán és teljes joggal iszonyatosan híres és jó Monty Python csoport egészen más kontextusba helyezte a szuperkéspességeket. A jelenet nulla perc huszonöt másodperctől kezdődik és hosszas nevetést okoz.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 17. 20:05

Érdkörbe, avagy a kisvárosi Critical Mass

Szombaton a halálomon voltam. Még több liter víz elfogyasztása után is vatta a szájban, az agyamban mintha egy egész kaktuszültetvény nőtt volna. Találkozott a melegfront a másnapossággal, valami olyat alkotva, mely életem egyik legrosszabb napjává tette a tegnapot. Szerencsére átaludtam a nagy részét, vasárnapra pedig learatták a kaktuszföldemet, feltehetően azért, hogy meszkalint gyártsanak belőle a rászorulóknak. Így vasárnapra szerencsére meggyógyultam és sikerült eljutni az érdi CM-pótlékra.

Mely már egy évek óta tartó folyamat része, csak eddig mindig a nagy, budapesti felvonulás utánra sikerült szervezni, mely általában sosem volt jó. Viszont most, hogy előtte volt, elhárultak a problémák. Maga az esemény talán a legcsaládiasabb kerékpáros piknik volt, amin résztvettem. A gyerekes résztvevők domináltak, ami egyrészt jó, hiszen már fiatalabb korban elkezdődik a kicsik biciklire oktatása. másrészt viszont kicsit nehézzé tette a haladást, illetve igen nagy figyelmet követelt.

A távolságok egy része szintén ehhez volt igazítva, lehetett menni tíztől ötvenhárom kilométerig, melyből mi a harmincas távot néztük ki magunknak. Ez még annak ellenére is kellemes volt, hogy Érd igencsak hepehupás, illetve úthálózat konkrétan nincs. Ez pedig 25-ös slick gumikkal néhol igen fájdalmas tud lenni. Mint ahogy a láncszakadás is, melyet sajnos sikerült elszenvednem, így huszonpár kilométer után sajnos ki kellett szállni a buliból és tolni haza a biciklit, nagyjából öt kilométeren keresztül. Úgy tűnik, hogy nem bírta az emelkedő és az 52/12-es áttétel kombinációját.

Kellemes kis túra volt, jó lett volna, ha sikerült volna végigmenni rajta. Verőfényes napsütés, jó társaság és néhol egy kis kihívás került bele ebbe a kalapba, amit a mai vasárnapon viseltem. Utána négy melegszenya, egy óra alvás és kellemes kimerültség. Pont ahogy szeretem. Köszönet és riszpekt a szervezőknek.

Érkdörbe facebook oldal

Képek a rendezvényről

0 Tovább

Wunderbike2011. április 15. 07:10

Kora reggeli fixitrükkök ébredéshez

Bár alapból nem vagyok nagy híve a fixiknek, viszont ez a Japán videó megfogott. Van benne egy-két szép és vicces trükk, néhol mármár olyan, mintha táncolnának. A menet közbeni bunnyhop utáni leérkezést pedig el sem bírom képzelni. Szóval tudnak a fiúk.

Tegyük hozzá, hogy japánban elég nagy hagyománya van a pályaversenyeknek, illetve mind a Shimano, mint pedig a Suntour otthona. Ráadásul ezen versenyek ihlették a világ egyik legszebb biciklis alkatrészszettjét, a Suntour Superbe-t és Superbe pro-t.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 14. 07:10

Magyar vázat minden háztartásba: Grafitember, avagy Merényi Dániel

Yasec-re keresgélve a neten hirtelen elémvillant egy másik magyar vázépítő, Merényi Dániel neve. Az úr talán ismerősebb lesz, ha azt mondom, hogy Grafitember és Napirajz.hu. Egy igen addiktív képregény, mely sokszor szerepeltet kerékpárt és futárt is, úgyhogy ezennel letudtam ilyenirányú kötelességeimet is. Mindenképpen érdemes megnézni, főleg annak, aki még nem ismerte, így legalább két-három napos intenzív hasizomgörcsöt tud okozni magának.

Viszont térjünk vissza a vázakra: Yasec-kel szemben Merényi hagyományos módszerekkl és elsősorban acéllal dolgozik, per pillanat még Olaszországban, viszont már tervezi a hazajövetelt. Amúgy méretre készített vázainak ára nem olcsó, de ezt minden bicikliszabóról el lehet mondani, nagyjából 280 ezer forintot, vagy többet kóstál egy ilyen egyedi kerékpáralap. A minőségi munkát meg kell fizetni.

Egy hosszabb interjú az úrral

Klasszikus vonalvezetés és anyagok, tejeskávé szín, kellene.

A büszke alkotó, kisfelbontású mosollyal

0 Tovább

Wunderbike2011. április 13. 07:09

Kerékpár vs. BKV, melyik a jobb?

Ha életmódszerű biciklizésről, kerékpáros közlekedésről van szó, akkor általában a kétkerekűeket a négykerekűekkel hasonlítják össze. Nem teljesen elvetélt ötlet, hisz a közlekedés módja, illetve a szállított személyek mennyisége nagyjából megegyezik mindkét esetben. Igaz, hogy az autók kapacitásának kihasználására megannyi próbálkozás létezik, viszont ezek sajnos az itthoni körülmények között nem túl életképesek.

Ellenben a két eszköz sosem tud teljesen fair küzdelmet vívni egymással, főleg, ha hosszabb távok megtételéről van szó, aminek itthon (persze a viszonylag kisszámú és viszonylag fanatikus kerékpárostól eltekintve) az autó szinte az egyetlen eszköze. Városban persze már mehet a hasonlítás és a drótszamár általában legyőzi a benzinzabáló szörnyetegeket.

Persze az agglomerációból nem csak autóval lehet bejutni, van, aki biciklivel jár, nekik általában elég nagy tapasztalatuk van a teljesen használhatatlan infrasturuktúráról. Emellett vannak olyanok is, nem is kevesen, akik valami furcsa oknál fogva a tömegközlekedést veszik igénybe. És kimondva a bűvöz szót, el is érkeztünk a jelen összehasonlítás alanyához, a tömegközlekedéshez, Mely normális helyeken segíti a kétkerekűn munkábajárókat azzal, hogy legalább ingyen elviszi őket a munkahelyükig. Itthon sajnos nem ez a helyzet, a roppant környezettudatos MÁV marhavagonjaiba például egytől ötven kilométerig 230 forint a jegy. A számítástechnika korában is ötven kilométeres egységbe adják, így például az Érd-Budapest távon olcsóbb egy diákot szállítani, mint egy drótszamarat. Csak a diák ordít, ha tekerik.

Viszont Budapesten már nincsenek akkora távolságok, szinte minden átlag öt-tíz kilométeren belül van, itt már igazán elemében lehet a biciklista. Főleg, hogy két, nyílegyenesen összeköthető pontot is képes a BKV minimum három átszállással megközelíteni, ami a jelenlegi jegyárak mellett minimum egy ezres. Ennél a pontnál pedig be is jöhet a városi tömeggyász első hátránya a kétkerekűekkel szemben: az iszonyatos ár. Egy havi bérlet közel tízezer forint, ami az alacsonyabb fizetésűek bérének tíz százaléka. Ehhez képest egy használt, normális állapotú kerékpár már harminc-negyvenezer forintért kapható és havi fenntartás kijön két-háromezer forintból. Amit, ha ráköltünk, akkor jobb lesz, míg a BKV esetében ez nem igaz.

De menjünk is tovább, mondjuk a sebesség témakörére. Még bohó fiatalkoromban, vagyis tavaly, eljutottam arra a szintre, hogy vonatjegyre sem volt pénzem, így hűséges országúti paripámmal jártam be Érdről Budapestre. Háztól a nyugati pályaudvarig másfél óra volt az út. Ha ugyanezt mondjuk a Volánbusz segítségével akarom megtenni, akkor egy nagyjából két órás Canossa-kéjutazásra számíthattam volna. De szinte bárhová mentem, mindig negyed -és félórákat kellett várnom, mert hozzászoktam, hogy az ismerősöknek tömegközlekedéses időket mondok.

És ha már sebesség, akkor legyen kényelem is. Ebben a kategóriában, a metrót kivéve a két eszköz nemhogy nem egy ligában, de még nem is azonos sportban versenyez. A buszok iszonyatosan lelakottak, emellett a plüss ülések általában úgy néztek ki, mint a harcosok klubjában a balesetes autó, vagy pedig, mint a egy dögkút. A szaguk egy kicsit rosszabb és extra fícsörként ott van még az, hogy normális ruhában nem lehet leülni, mert bármilyen világos anyag egy pillanat alatt feketévé változik. Még azért kiemelném egy kicsit a metrót is, mely viszonylag kulturált külseje és elfogadható sebessége mellett rendelkezik a BKV legnagyobb újításával, a buszok takarítása helyett jegyeket szkennelő, intellektuálisan alacsonyrendű véglényekkel, akik mindenhol és mindent ellenőriznek.

Szintén a békávézók életét keseríti a hosszú várakozási idő, ez három átszállással már akár fél órát is kitehet, illetve a tömeg, mely mindenütt jelenlevő. Ehhez képest a bicikli olyan, mint egy hosszított, sofőrös Rolls Royce, melyben minden vágyat kiéhezett maláj prostituáltak lesnek és ingyen van benne a kokain.

3 Tovább

Wunderbike2011. április 12. 21:32

Egyedi, magyar vázat minden háztartásba: Yasec

Soproni arc márkája és talán kevésbé ismert a piacon, főleg azok körében, akik nem foglalkoznak építéssel és annyira nem mozognak ismerősen a kerékpárok világában. Akik ismerik, azoknak a szó hallatán elkezd patakokban folyni a nyáluk. Jó lenne egyszer hajtani egy általa épített gépet, tulajdonolni meg még jobb. Mellesleg az oldalt azért is érdemes megnézni, mert rengeteg érdekes, a szerelés iránt fogékonyaknak fontos írás is található rajta.

Yasec

És az oldalon a cikkek