wunderbike

Wunderbike2011. máj 12. 11:50

Ingyenes kerékagy-felújítás

Receg a kerék? Akad és szorul? Vagy éppen lötyög? A kerékagy a ludas. Sokan elhanyagolják, pedig a kerékpár egyik legfontosabb alkatrésze ő. Évente egyszer-kéteszeri karbantartással folyamatosan újjátehető, ráadásul fillérekből. Persze csak a hagyományos kónuszos, az ipari csapágyas rendszerek más lapra tartoznak. De vágjunk is bele:

Mi kell hozzá?

-türelem
-lítiumos zsír
-rongy
-15-ös, illetve 17-es villáskulcs
-kónuszkulcs (vékony villáskulcs)
-injekciós fecskendő
-Agy
-laposfejű csavarhúzó

Első körben kiszereljünk a kereket. Ha gyorszáras az agy, akkor a gyorszárat ki kell húzni a csőtengelyből. Ha ezt sikerült, az agy két oldalán lévő anyát egymással ellentétes irányban ki kell tekerni. Persze csak az egyik fog megindulni, viszont az bőven elég, így legalább van viszonyítási alap, hogy hogyan kell visszatenni a tengyelyt és nem kell szenvedni a kónuszokkal (a kónuszon mozognak a csapágyak, ennek feszességével lehet belőni a tökéletesen sima kereket) Miután a tengely egyik feléről lejött az egész miskulancia, ki lehet húzni az egészet.

Ha kijött, akkor láthatóvá válik az agy belseje és a csapágygolyók. Ilyenkor érdemes a kereket egy földre terített rongyra helyezni és a laposfejű csavarhúzóval kiszedegetni belőle a golyókat. Miután ez megvan, jön a rogy, mellyel alaposan szárazra kell törölni. Őket is, illetve az agy belsejét is. Mind a kónyuszokat, mind a golyókat érdemes tüzetesen átnézni, hogy nincs -e rajtuk repedés és karc, illetve, hogy mind a 18 golyó megvan -e. Ha valami elváltozás van, akkor érdemes golyót cserélni, pár forintos tétel.

Miután ez megvan, jöhet a kerékagy belsejének zsírzása. Ehhez a legjobb valami tégelyes lítiumos zsír, ebből egy ezresért már bőven lehet egy életre szóló adagot kapni. A zsír legyen legalább szobahőmérsékletű, így a fecskendőt belenyomva, kicsit nyögvenyelősen, de föl lehet szívni. Miután orvosi eszközünk megtelt zsírral, kis göböket érdemes létrehozni a matériából az agy mindkét oldalán. Betett tengellyel szívás zsírozni, szóval igen, egyszerre mindkét oldalán. Kifolyni nem fog, ő nem olyan lány.

Miután megmentettünk a világot, visszahelyezhetjük golyóinkat, kezdve azzal az oldallal, ahol a kónusz maradt (az nézzen felénk, amerre bekerül majd a tengely). Itt jut szóhoz ismét a csavarhúzó, mellyel szépen bele lehet túrni a zsírba a golyókat, melyek ezzel a módszerrel nem esnek ki. Ha ez az oldal kész, akkor tengely háromnegyedig be, majd a másik oldal golyói is helyükre kerülnek.

Miután ez megvan, tengely vissza, kónusz rácsavar, távtartó és kontraanya szintén. Itt jön a legnagyobb szívás, a megfelelő kónuszfeszesség beállítása. Érdemes egy lehelletnyit szorulósra meghúzni és a kónuszkulccsal a kontraanya felé húzni, így nagyjából megfelelő feszességet lehet kapni (a húszadik próbálkozásra). Szintén fontos tudnivaló, hogy a gyorszár még egy kicsit összenyomja az egész rendszert, így a kevésbé feszes, de nem lötyögő tengely a jó.

Némi gyakorlással bele lehet jönni az agyak felújításába és fél óra alatt le lehet zavarni. Egy szinte nulla forintos beavatkozás, mellyel új életet lehet lehellni a biciklibe, persze az elején sok szenvedés árán. De aki mer, az nyer.

2 Tovább

Wunderbike2011. máj 05. 18:33

Öltözködés a májusi armageddonban

Két nap biciklivel. Ennyit sikerült közlekednem a csodálatos májusi télben ahhoz, hogy dögrovás kerülgessen. Persze kellett nekem nem nézni az időjárásjelentést és egy szál pulóverben elindulni otthonról. Többek között ennek is volt köszönhető a viszonylag hosszú kihagyás a blog életében, mely remélhetőleg már elmúlt. De térjünk is vissza az alaptémához, vagyis a megfelelő ruházathoz.

A kerékpáros legnagyobb ellensége a szél. Sokan úgy gondolják, hogy a hideg, de igazából az csak járulékos baj. Az elsődleges probléma mindig a fújdogáló, illetve néha orkenerejűvé növő légmozgás. Mindig jelen van, főleg nagyobb sebességnél. Ha meg ellenünk dolgozik, akkor még rosszabb. De mit lehet tenni ellene?

Elsősorban minden kiálló alkatrészt burkolni: a kézre kesztyű, a nyakba sál, ha mínuszba megy az idő, akkor pedig arcmaszk és szemüveg. Így le lehet fedni a test legfőbb hőpárologtató pontjait, ezzel pedig ugrásszerűen megnő a melegérzet. Ezen ruhadarabok már viszonylag olcsón hozzáférhetőek technikai anyagból, a kesztyűnél érdemes a softshell-jellegűeket előnyben részesíteni egy bizonyos hőmérsékletig, ezt általában meg lehet találni a csomagoláson. Fontos belekalkulálni a vásárlásba, hogy a menetszél drasztikusan csökkenti a hőérzetet, így egy mínusz öt fokig jó kesztyű általában olyan nulla fokig kényelmes.

A sál szintén fontos, főleg férfiembereknél, ahol egy nyakig behúzott cippzár elég jól be tud akadni a borostába. Elsősorban tömítő szerepet lát el, érdemes inkább természetes anyagból készültet választani, mely ugyan annyira nem vezeti jól a nedvességet, de nem is felmosórongynak kell használni. Emellett a sapka szintén jó találmány, főleg, ha még haj is kell tíz év múlva. Itt egy bizonyos hőhatárig szabadfoglalkozás van, utána érdemes motocross-os arcvédőt húzni, mely fedi a füleket és a képet.

Végső soron pedig a felsőruházat, melynek hiánya jelenlegi állapotom okozza: itt jó, ha sikerül beszerezni valami könnyebb szél -és esőruhát, ami mindig a táskában van, így gond esetén azonnal előrántható. Ősszel és tavasszal softshell elég célszerű, mivel amellett, hogy állja az elemeket, még valamennyire lélegzik is. Ha pedig már meleg van, akkor valami egyszerűbb, membrános, vékony ruhaneműt érdemes tartani magunknál.

A biciklis lét egyik legfontosabb eleme az öltözködés, még nyáron is. Nagyon fontos, hogy olyan ruhaneműt hordjunk, amiben lehet mozogni és megfelelő védelmet nyújt. Emellett, mint ahogy a forgalomban, az időjárásban is két lépéssel érdemes előre gondolkodni és akkor nem érhet baj. Ellenkező esetben viszont jön a nátha és a torokfájás.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 30. 15:27

A világ legjobb mechanikus felnifékje.

A Shimano, mint a véfék atyja, rögtön tovább is gondolta az általa készített szabványt, méghozzá azzal, hogy miért is ne mozoghatna a fékbetét párhuzamosan a felnivel? Így folyamatosan teljes felülettel érintkezik, ezáltal nagyobb fékerőt fejt ki. Nagyon sok crosscountry, maraton versenyző még mindig ezeket a kicsikéket használja tárcsa helyett, ugyanis a fékerő hasonló, viszont a súly kisebb, a sártűrés pedig nagyobb.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 23. 13:52

Városi biciklihatározó 2.

Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.

Valahol ugyanis csúnya frigyre lépett a nagyi és a városi kerékpárok. Ismeretlen szerzők rájottek, hogy lapos aszfaltra tökéletesen elég egy sebesség, nem kellenek felesleges váltórendszerek, sőt még némi súlyt is meg lehet takarítani. Ezek az eszközök általában a minimalizmus dicső előfutárai, általában acélvázasak, viszont tíz kiló alatti tömeggel és patkófékkel rendelkeznek. Igen gyakran magas profilú, túlépített kerekek vannak rajtuk és igen vékony gumik. Tulajdonképpen nézzünk meg egy oútit és vegyük el tőle a sebességeket, aztán megkapjuk őket:

Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.

Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.

Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.

Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.

Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 22. 11:20

Városi biciklihatározó

Egyre több és több kategória van a városi biciklik között, melyeket már szinte lehetetlen számontartani. Alapesetben szinte mindegyik két fontos összetevő elegye: a sebességnek és a kényelemnek. Ez Budapesten mondjuk általában úgy szokott működni, hogy ha gyors, akkor kényelmetlen, ha kényelmes, akkor pedig lassú. Sajnálatos módon a főváros infrastruktúrája nem igazán kiforrott, igen hasonlít valamelyik 1700-as évekbeli mocsárra. Bár, hozzátenném, legalább a biciklisekre gondoltak, mivel szinte mindegyik ki van rakva térkövekkel, illetve bizonyos esetekben néhány további játékos objektummal:

De inkább menjünk tovább és nézzük meg az első kategóriát, mely ráadásul a szívemhez is közel áll, az országútikat: nagy átlagban koskormány, tíz, vagy több sebesség és acélváz jellemzi a régebbieket. Újabban már inkább karbonváz, 18-20 sebesség és fékváltókar a divat. Mindkettőre jellemzőek a 28 colos (622-es) kerekek és a vékony gumik. Az agresszív, kormányradőlős geometria miatt először kicsit szokatlanok, viszont képesek akár 40-50 kilométerórás csúcs -és harmincas átlagsebességre, melyről pedig patkófékkel lassítanak.

Hibrid/Fitness/Commuter/Speeder biciklik: elég soknevű kategória, itthon inkább a fitnes elnevezés az elterjedt, míg angolszásziában a másik kettőt preferálják. Kormányuk egyenes, a régebbi, versenyvázra épített darabok dominálnak itthon, viszont újonnan vásárolva általában már v-fékkel, vagy tárcsával szerelik. Az üléspozíció kényelmesebb, mint oútikon, viszont a sebesség is alacsonyabb. Sok esetben mountainbike-os felszereltséggel rendelkeznek, sajnos inkább az alsó szegmensből. A kategória valahol félúton van a versenybiciklik és a trekkingek között:

Trekking/cross trekking:

Igen magas üléspozíció jellemzi őket és hajlított kormány. Felszereltségben az MTB-ket másolják, V-fék vagy tárcsa, elöl három tányér és több, mint húsz sebesség jellemzi. Kerekei még huszonnyolcasak, viszont a gumik vastagabbak, a versenyes 25 milliméter helyett inkább harminc millimétertől fölfelé. A kényelemért azért fizetni is kell, méghozzá a sebességből, itt már a husz-huszonöt kilométeres átlag és a 35-40 kilométer per órás végsebesség a jellemző. Az itthon futó trekkingek elég nagy része általában áruházas lom szokott lenni. Ebben a kategóriában jelenik meg először a teleszkóp, illetve a teljes sárvédő és a csomagtartó. Sok esetben agyváltó és agydinamó is tartozik hozzájuk.

Ennyi fért bele az első posztba, holnap a további kategóriákat fogom átvenni, hisz a java még hátravan: városi montik, egysebik, fixik és a nagyszülők kedvelt gépei fogják folytatni a sort.

0 Tovább

Wunderbike2011. április 13. 07:09

Kerékpár vs. BKV, melyik a jobb?

Ha életmódszerű biciklizésről, kerékpáros közlekedésről van szó, akkor általában a kétkerekűeket a négykerekűekkel hasonlítják össze. Nem teljesen elvetélt ötlet, hisz a közlekedés módja, illetve a szállított személyek mennyisége nagyjából megegyezik mindkét esetben. Igaz, hogy az autók kapacitásának kihasználására megannyi próbálkozás létezik, viszont ezek sajnos az itthoni körülmények között nem túl életképesek.

Ellenben a két eszköz sosem tud teljesen fair küzdelmet vívni egymással, főleg, ha hosszabb távok megtételéről van szó, aminek itthon (persze a viszonylag kisszámú és viszonylag fanatikus kerékpárostól eltekintve) az autó szinte az egyetlen eszköze. Városban persze már mehet a hasonlítás és a drótszamár általában legyőzi a benzinzabáló szörnyetegeket.

Persze az agglomerációból nem csak autóval lehet bejutni, van, aki biciklivel jár, nekik általában elég nagy tapasztalatuk van a teljesen használhatatlan infrasturuktúráról. Emellett vannak olyanok is, nem is kevesen, akik valami furcsa oknál fogva a tömegközlekedést veszik igénybe. És kimondva a bűvöz szót, el is érkeztünk a jelen összehasonlítás alanyához, a tömegközlekedéshez, Mely normális helyeken segíti a kétkerekűn munkábajárókat azzal, hogy legalább ingyen elviszi őket a munkahelyükig. Itthon sajnos nem ez a helyzet, a roppant környezettudatos MÁV marhavagonjaiba például egytől ötven kilométerig 230 forint a jegy. A számítástechnika korában is ötven kilométeres egységbe adják, így például az Érd-Budapest távon olcsóbb egy diákot szállítani, mint egy drótszamarat. Csak a diák ordít, ha tekerik.

Viszont Budapesten már nincsenek akkora távolságok, szinte minden átlag öt-tíz kilométeren belül van, itt már igazán elemében lehet a biciklista. Főleg, hogy két, nyílegyenesen összeköthető pontot is képes a BKV minimum három átszállással megközelíteni, ami a jelenlegi jegyárak mellett minimum egy ezres. Ennél a pontnál pedig be is jöhet a városi tömeggyász első hátránya a kétkerekűekkel szemben: az iszonyatos ár. Egy havi bérlet közel tízezer forint, ami az alacsonyabb fizetésűek bérének tíz százaléka. Ehhez képest egy használt, normális állapotú kerékpár már harminc-negyvenezer forintért kapható és havi fenntartás kijön két-háromezer forintból. Amit, ha ráköltünk, akkor jobb lesz, míg a BKV esetében ez nem igaz.

De menjünk is tovább, mondjuk a sebesség témakörére. Még bohó fiatalkoromban, vagyis tavaly, eljutottam arra a szintre, hogy vonatjegyre sem volt pénzem, így hűséges országúti paripámmal jártam be Érdről Budapestre. Háztól a nyugati pályaudvarig másfél óra volt az út. Ha ugyanezt mondjuk a Volánbusz segítségével akarom megtenni, akkor egy nagyjából két órás Canossa-kéjutazásra számíthattam volna. De szinte bárhová mentem, mindig negyed -és félórákat kellett várnom, mert hozzászoktam, hogy az ismerősöknek tömegközlekedéses időket mondok.

És ha már sebesség, akkor legyen kényelem is. Ebben a kategóriában, a metrót kivéve a két eszköz nemhogy nem egy ligában, de még nem is azonos sportban versenyez. A buszok iszonyatosan lelakottak, emellett a plüss ülések általában úgy néztek ki, mint a harcosok klubjában a balesetes autó, vagy pedig, mint a egy dögkút. A szaguk egy kicsit rosszabb és extra fícsörként ott van még az, hogy normális ruhában nem lehet leülni, mert bármilyen világos anyag egy pillanat alatt feketévé változik. Még azért kiemelném egy kicsit a metrót is, mely viszonylag kulturált külseje és elfogadható sebessége mellett rendelkezik a BKV legnagyobb újításával, a buszok takarítása helyett jegyeket szkennelő, intellektuálisan alacsonyrendű véglényekkel, akik mindenhol és mindent ellenőriznek.

Szintén a békávézók életét keseríti a hosszú várakozási idő, ez három átszállással már akár fél órát is kitehet, illetve a tömeg, mely mindenütt jelenlevő. Ehhez képest a bicikli olyan, mint egy hosszított, sofőrös Rolls Royce, melyben minden vágyat kiéhezett maláj prostituáltak lesnek és ingyen van benne a kokain.

3 Tovább

«‹

›»

wunderbike

Ingyenes kerékagy-felújítás

Öltözködés a májusi armageddonban

A világ legjobb mechanikus felnifékje.

Városi biciklihatározó 2.

Városi biciklihatározó

Kerékpár vs. BKV, melyik a jobb?

wunderbike

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek