wunderbike

Tegnap elkezdtem szétszedni az ellopott hátsókerekű montimat. A fékek leszedésekor döbbentem rá, hogy egész jól lehet vele illusztrálni, hogy az MTB-s fékrendszerek honnan indultak és hova jutottak. A példa pedig az XT család lesz, mely a csúcskategória alatt tanyázik egyel, szóval ami újítás történik, az szinte mindig ide csorog le az egyébként megfizethetetlen XTR-ből.

Kezdjük is az első generációval, a Canti fékekkel. A képen látható darabok 1991-ből származnak, ennél a kezdeti modellnél még a hátsó féktestek hagyományos geometriával rendelkeztek, csak az elsőnél használtak fordított L alakú testeket. Az ereje már itt is brutális, erősen behúzott féknél lazán ki lehet állni egykerékre.

A következő nagy ugrás a V-fék volt, mely először 1996-ban érkezett meg az XT családba, az XTR-rel egyidőben. Emellett egyből megkapta a párhuzamos húzásra képes mechanikát, melynek segítségével a fékbetétek egyidőben és megfelelő szögben érték el a felnit, így egyből rendelkezésre állt a maximális fékerő. Mellesleg ezek a féktestem máig a bovdenes felnifékek királyai és könnyű súlyuk, illetve jó sártűrésük kapcsán a könnyű terepen versenyzők kedvencei.

Ezután már kevesebb idő kellett a következő nagy ugráshoz, mely bemutatta, hogy a Shimano nem szarral gurigázik, 2000-ben ugyanis bemutatták az első XT tárcsaféket, ráadásul egyből négy dugattyúval. Általában kisebb, de már pártíz lóerős motorokon szokott ennyi dugattyú lenni, a bicikliknél csak egy, vagy kettő. De megcsinálták, aztán pár év múlva abba is hagyták, de a lelkünkben örökké elni fog.

A személyes találkozó

Bemutatkozás és smalltalk, mint általában az ilyen találkozóknál. Ha az eladó esetleg a megvásárlandó biciklivel érkezik, az jó jel, annyit tesz, hogy nem fél tőle. Persze emiatt lehet, hogy nem lesz patikaállapotú, de közlekedni kell és nem a falra. Miután megvolt a bemutatkozás és minden egyéb, jöjjön a próbakör.

Érdemes kicsit eltávolodni a forgalomtól és rendesen meghajtani a biciklit, persze, csak miután ellenőriztük a fékeket és a fékbovdeneket. Az első fék ellenőrzésekor még a kormánycsapágy állapotát is szemügyre lehet venni, ha a fék behúzása mellett a bicikli hintáztatásakor kotyog, akkor vagy laza, vagy tönkrement. Ha már itt vagyunk, akkor a kerékagyakat is érdemes lecsekkolni, ezt az első és a hátsó kerék oldalra mozgatásával lehet. Ha kotyog, akkor rosszul van beállítva a kónusz. Ez hosszú távon mindenképpen csapágygolyócseréhez vezet az agyban. Jó még a bicikli első és hátsó részét megemelve meghallgatni az agyakat, ha hangosan  krákognak, valami tönkremehetett belül. Ha nehezen járnak, akkor valószínűleg a kónusz van túlhúzva.

A hajtókart szintén meg kell rángatni, a kotyogás ott is középcsapágy - vagy monoblokkcserét terem. Ebben a szekcióban fontos megnézni, hogy az üléscső nincs e beragadva, illetve a stucnit is. Miután ez megvan, fel lehet ülni és kezdődjön a móka!

Első körben kicsit tekerni kell teljes erőből, megtaposva a pedált. Ha a középcsapággyal gond van, akkor valami olyasmi hang fog jönni alulról, mintha egy forgó mosógépdobot egy bottal akarnának megállítani. Emellett a hajtókar kotyogását is pillanatok alatt észre lehet így venni. Ezután az aktus után (mely közben szerencsésebb esetben nincs láncszakadás), gyengébb tempóra lehet kapcsolni és végigváltani az első és a hátsó sort. Itt, ha nem veszi a váltó elsőre jól az akadályt, némi állítgatással meg lehet oldani, viszont jelenthet nekünk egy-két ezrest pluszban. Emellett nagyon lassan haladva meg lehet figyelni, hogy percegnek -e a fékek, mert az nyolcast jelöl a kerekekben. Szinte mindegyikben van, a kisebbel különösebben nem kell törődni, a nagyobbakkal viszont már gond lehet.

Miután ezzel megvoltunk, jó még kicsit tekeregni, néha gyorsabban, néha pedig lassabban. Az optimális, ha türelmes az eladó és lehetőség van egypár kilométer megtételére. Ilyenkor már ki szoktak jönni a nagyobb hibák. Ha viszont hibátlan a gép és olyan, mint ami nekünk kell, akkor nincs más hátra, mint fizetni és elmenni lámpáért, lakatért, meg egyebekért.

A cikk első része itt olvasható

Sajnos betegség okán nem vagyok kifejezetten hosszúposztos állapotban, viszon addig is vannak csodálatos lopott képek nektek. Ő például egy régi Peugot oúti, ami egyszerűen túl jól néz ki. Amikor megláttam, csak néztem hosszan, még a levegővétel is gondot okozott.

Innen loptam

Az előző cikkben sikeresen végigvettük az egyszerű csavaros süllők keresztezését a vállfákkal és így, hogy már profin csinálják, miért is ne rögzítenénk őket az utókor számára. Mondjuk audio -vagy videokazettán. Lehetőségként szóbajöhet még az is, hogy abbahagyjuk a gombázást és újra a topikra koncentrálunk, vagyis a hátsó fogaskerekekre, azon belül is a kazettás típusokra.

Valamikor, a hetvenes években a Shimano-nak nagyszerű ötlete támadt: mi lenne, ha fognának egy menetes racsnit és a belsejét ráintegrálnák az agyra és elnevezték ,,freehub-nak”, magyar fordításban talán ,,szabad agynak”. Miután sikerült nekik véghezvinni ezt a technikai bravúrt és felszabadították az agyat, jól el is felejtették eme innovációt és visszatértek a hagyományos menetes verzióra.

Pár évvel később aztán újra elővették és rájövendtek, hogy már nem előzi meg a kort, főleg, ha rákényszerítik a vevőket. Ekkor a Shimano már a kerékpáros alkatrészpiac elég nagy százalékát uralta, tulajdonképpen már csak két konkurense maradt a pozícionált rendszerek világában, a Suntour és a Campagnolo. A Sachs még ugyan haldoklott kicsit, viszont egyik cég sem állt át kazettára. Ekkor jött ki az Shimano UG (ultraglide, szabadfordításban talán rohadtul csúszós) rendszer, a ma kapható olcsó, használt kazettás sorral rendelkező biciklik fegyvere.

Ez a rendszer is már felüdülésként hathat egy régi sor mellett, főleg, ha tisztításról van szó. Elég csak lecsavarni az utolsó fogaskereket, aztán pedig az egész blokkot bele lehet lökni némi mosószeres forróvízbe, aztán pedig tálalni a friss fogsort. A nagymama majd biztos örül az új krómprotkónak, amivel terminátort játszhat a farsangon.

A szereléshez UG esetében két eszköz kell, két láncoskulcs: ez egy nyélen lévő lánc, mellyel meg lehet fogni a kazettát, mikor hátrafelé tekeri az ember. Mivel az UG-n az utolsó lánckerék menetes, ezért itt vagy kettőt tekerünk ellentétes irányba, vagy pedig egy rossz láncot forgatunk rá a fogaskeréksorra és úgy tekerjük el. Igazából itt jön ki az UG (UltraGlide) technika legfőbb ismérve, a menetes utolsó fog. Emellett a test bordázata egyforma részekből áll, így bárhogy föl lehet tenni a fogaskerekeket. Ez abból a szempontból jó, hogy ha elkopik a sor, csak föltesszük fordítva és máris olyan, mint az új. Ez a rendszer öttől nyolc fogaskerékig élt, nyolcast találni kicsivel nehezebb, mint sátánista KDNP tagot, ugyanis csak Dura Ace jött ki belőle. A leggyakoribb a hatos és a hetes.

Aztán később, ahogy a pozícionált technika fejlődött, illetve a hét és a nyolc sebesség egyeduralkodóvá vált, a Shimano bevezette a HG (HiperGlide, elképzelhetetlenül, iszonyatosandenagyon csúszós) technológiát. Előtte volt még pár olyan kazettatest (rotor), ami támogatta mindkettőt, viszont ezek nagyon ritkák. A HG legnagyobb előnye a körbefutó, spirális vájatsor (na, mondtam, hogy lesz itt pornó), mely segítségével nagyjából negyed fordulat alatt lehet kisebb áttételre váltani. Régebben ez akár egy teljes fordulat is lehetett. Elsőre nem tűnik nagy különbségnek, viszont menet közben élményszámba megy egy rendesen beállított rendszerrel egy pillanat alatt végigpörgetni a sort.

Ehhez az élményhez viszont az kell, hogy minden fogaskerék előre meghatározott sorrendben álljon. Így ezekkel a kazettákkal már nem lehet játszani, a bordázatnak köszönhetően csak egyféleképpen térnek végső nyughelyükre. Mostanában Shimano téren egyeduralkodó ez a technológia, hattól tizenegyig mindenféle fogaskerékszámban lehet találni belőlük. A hetes és a nyolcas technológia között fél centivel hosszabb lett a rotor, ezt általában a színről lehet fölismerni, hétig rézsárga, nyolctól pedig fekete. Ezek az alkatrészek viszont csereszabatosak, így simán föl lehet applikálni egy nyolcas rotort a régi, hetes exage agyra, egyedül a hézagolásra és a papucstávra érdemes figyelni.

Korábbi kazettás cikkek:

Hogyan lehet felismerni egy kazettás és egy menetes rendszert, azon belül is az UG-t és a HG-t:

Vissza a fogasokhoz

A menetes fogaskeréksorok ismertetése:

Szerteágazó fogaspornó

Kis szombati awesomeness: arc úgy döntött, hogy ő biza oútival fog triálozni. Kicsit nyögvenyelősen indul a videó, tényleges ákció csak a negyvenötödik másodpercben jön, a fénpont pedig 4:15-nél látható: urunk letol egy igen korrekt backflip-et, egy arra teljesen alkalmatlan gépen. Kíváncsi vagyok, hogy ezt mikor követik majd hazánk fiai, valami jó kis szovjet kempinges trükkel.

(via)