wunderbike

A  sorozatban a budapesti kerékpáros közlekedés tipikus résztvevőit szeretném bemutatni mindenki okulására. Szinte minden, első látásra különbözőnek tűnő kerékpáros besorolható valamelyik alfajba, ha van rajta kirívó és látható elem, ha nincs. Persze a kategorizálás öregíti a bőrt és halálos addikciót okoz, szóval jobb rá sem szokni. Ezen írásokat is kérlek vegyétek úgy, hogy egyszerű szórakozásnak születtek, nincs szándékomban megbántani senkit.

Hétvége van, kék az ég és zöld a fű, csicseregnek a madarak és mindenki menekül a városból, csak egyvalaki nem: a rekreációs biciklista. Ő ilyenkor jön elő, mint giliszta, eső után és szemmel láthatóan élvezi a tekerést. Mi pedig csak nézzük és nem értjük, hogy mit keres egy kacsacsalád a járdán, valamelyik forgalmas út mellett. Szokott megjelenési formájához tartozik a gyerek és a feleség, családostul tekernek a benzingőzben.

Eszközeik általában valamelyik hipermarket nevét viselik magukon, viszont általában nem a legrosszabb kategóriát hajtják, inkább az alsó közepét, hiszen az élményért tekernek pár órát. Margit-sziget, Városliget, egyebek. Csak néha egy kicsit eltévednek, vagy nem tudják, hogy a Margit-sziget bejáratánál lévő, mechanikus falloszt ábrázoló szobor igazából egy dimenziókapu és legközelebb már egy főút szélén vannak, a járdán. Mivel nem rutinos közlekedők, általában ez elég katasztrofálisan szokott elsülni, a gyalogosok és a haladni akarók rovására.

Hozzájuk tartoznak még a trekkingesek, kik szintén kacsázó, lassú mozgásukról ismeretesek és szinte kikerülhetetlenek, bár itt már érzem magamon, hogy olyan vagyok, mint bizonyos Totalcar-os újságírók, akiknek szintén makk formájú daganat nő az agyában, ha valaki tötymörög. Amúgy a hobbisták egyből felismerhető bagázs, rikít róluk, hogy jót akarnak, csak nem a megfelelő helyen keresgélnek. Öltözetük  technikai, bukósisakkal  és teljes kreszkompatibilitással, továbbá páni félelemmel rendelkeznek.

Lehet, hogy túl erős szavakat használtam ezzel a csoporttal kapcsolatban, viszont kerékpárosként és kommjúterként a haladás híve vagyok, továbbá nem egyedül gondolom azt, hogy a városi biciklizés az a-b pont közötti közlekekedésre való. Viszont mindenki, aki nem ezt teszi, úgy gondolja, hogy a kétkerekűek egyetlen célja a szórakozás és ez igazából egy hobbi, komoly ember autóval jár. Eme gondolatok miatt viszont a város hobbizóna lett, mindenhol maximum tizenöt kilométeres tempóval. Így megoldják, hogy a családok nyugodtan tekerhessenek a Hungária körúton, viszont megfojtják azt, aki adott esetben inkább negyvennel menne dolgozni. Ez van, változás sajnos nem lesz, talán majd, ha hét közben is néha biciklire ülnek ezek a családok, szóval hajrá!

Lassú a bicikli? Bárhogy tekersz, nem éred el az elképzelhetetlen sebességet, de még csak skótkockásba sem megy át semmi? Fáraszt a pedálozás? Akkor neked találták ki minden idők legjobb legális teljesítménynövelőjét, a klipszet. Ezzel a pedálra helyezhető eszközzel meg lehet növelni a sebességet és az erőt, formálni lehet a lábat, gyógyítja a terméketlenséget és elhozza a világbékét. Emellett pedig kezdőként jókat lehet esni megálláskor.

Eme remek bigyónak két fajtája van, az egyik, melyet a pedálra applikálnak és a lábat belebújtatva segít kihasználva az addig mindig pihenő alsó fázist (lehet vele húzni is a pedált, nem csak tolni), a másik pedig, mikor egy speciális cipő segítségével bekapcsoljuk magunkat a kerékpárba. Az utóbbi főként SPD néven fut, a legelterjedtebb, Shimano szabvány miatt, illetve szokták még patentnek is hívni. Ezzel ráadásul lehet hátrafelé is húzni, viszont használata több gyakorlatot kíván, továbbá viszonylag drága rendszer.

A kiegészítők lényege, hogy ez eddig nem használt pedálozási fázisokat is ki lehet használni a segítségükkel. Egy átlagos kerékpáros általában csak lefelé tapos és csak egy lábbal. A másik addig pihen, rágyújt egy cigire, tévét néz és egyéb. Aztán váltanak. Ez nem kifejezetten jó, mivel csak egy izomcsoport dolgozik, így a tekerés nem optimális.

Klipszszel viszont drasztikusan változik a helyzet, mivel a kosár lehetővé teszi, hogy míg az egyik láb tol, addig a másik húz. Tulajdonképpen a teljes tekerési ciklust végig lehet játszani a lábbal is. Igaz, kell hozzá némi gyakorlat, viszont a cserébe kapott átlagsebsség-növekedés megfizethetetlen. Mikor elkezdtem kilpszet használni, az akkoriban szokásos Érd-Kelenföld táv megtételéhez szükséges idő lecsökkent egy óráról háronegyed órára. Ez pedig huszonöt százalékos mínusz időben, ami igen jó. Emellett növeli a kerékpár fölötti kontrollt, sokkal magabiztosabban lehet így tekerni, továbbá elhozza a világbékét is, de azt már említettem előbb.