wunderbike

Tumblerről lopott videó, melyben egy, a kerékpársávot nem használó és ezért megbüntetett úr mutatja be, hogy mennyire veszélyesek ezek a sávok és milyen érdekes az a gyakorlat, hogy a biciklistát büntetik meg az életveszélyes sávok ignorálásáért, nem pedig azt, aki életveszélyessé teszi őket. Mintha csak Budapestet látnám. Vagy Nyíregyet. vagy bármelyik szabadon választott magyar települést.

Egyszer eljön az életben az a pillanat, mikor kerékpárt kell venni. Legalábbis remélem, hogy egyszer mindenki életében eljön. Ilyenkor lehetőség van új gép vásárlására, melyet érdemes a megfelelő boltban, lehetőleg a lakóhelyünkhöz közel venni. Hipermarketben nem, az nem az a hely. Bé verzióként, pénzszűkében, vagy takarékos racionalistaként viszont vehetünk használt eszközt is, mely esetben kis odafigyeléssel és sok szerencsével iszonyatosan jó árut kapunk a pénzünkért. Rossz esetben viszont el is lehet bukni. Olyan ez, mint a játékgépen a duplázás, jó ritmusérzékkel lehet sokat keresni, viszont kemény összegeket veszteni is.

A kiválasztás:
Érdemes online piactereket böngészni, egy előző posztban már volt is szó arról, hogy mely oldalakat jó nézni egy jó ajánlat érdekében. Emellett ismerősöket is ajánlott körbekérdezni, hátha valamelyikük pont most adja el megunt drótszamarát, vagy legalább tud egy jó szerelőt. Az ismerősök azért is fontosak, mert egyedül nem szabad nagyobb értékű biciklit venni. Jó, ha valaki az ember mellett áll és eltántorítja egy bűzlő rozsdahalom megvásárlásától. Több szem többet lát, illetve, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban és nincs tapasztalat, illetve használni és nem építeni kell a bicikli, akkor a SZEMÉLYES ÁTVÉTELEN KÍVÜL MINDEN KIZÁRVA. Volt már szerencsém postán venni többször hegesztett aluvázat, az egyik belerohadt nyeregcsőbe belerohadt másik nyeregcsővel.

Emellett fontos átgondolni, hogy mire kell a bicikli és hozzáértőbb ismerőssel megvitatni, hogy milyen vázgeometria, kerékméret és alkatrésszett kell. Itt a blogon szintén lehet írásokat találni erről, érdemes átolvasni. Az anyagiakat szintén deklarálni kell, figyelembe véve, hogy per pillanat Budapesten nem található harmincezer alatt értelmes országúti, illetve huszonötezer alatt monti. Ha kijjebb megyünk, persze olcsóbb is lehet, viszont, ha nem tetszik a gép, akkor volt egy utunk az ördögnek. A személyes átvétet itt is kihangsúlyoznám, mindenképpen fontos megnézni, hogy mit veszünk.

Az első beszélgetés:
Miután sikerült kinézni az eszközt, beszélni kell az eladóval és egyeztetni vele. Alkudni ilyenkor érdemes szerintem, szinte mindenki a kívánt eladási ár + 10%-on teszi föl a portékát, szóval lehet. Ellenben az összes eladó utálja az olyanokat, akik kijönnek valamit megnézni, aztán egyből a felét kínálják az eladási árnak. Persze a mocskos anyagiakon kívül felmerülhet még pár kérdés, melyek közül néhányat leírok a teljesség igénye nélkül:

-Vázméret, montiknál elsősorban colban, oútiknál centiben. Ezzel nagyjából be lehet lőni, hogy jó lesz -e nekünk. Hasznos megkérdezni, hogy maga a váz mennyire alacsony, vagy magas, nekem például van olyan hatvanas oúti vázam, ami nagyjából 56-58-nak felel meg. A felsőcső hossza szintén mindegy, attól függ a görnyedés egy része.

-Az alkatrészeket szintén szükséges végigkérdezni és megkonzultálni ismerősökkel, hogy jók -e. Ha nincs ilyen ismerős, akkor neten megnézni.

-Fontos megkérdezni, hogy a stucni (amiben a kormány van), oldás után szabadon elforgatható -e. Ha nem, akkor egy villatörés, vagy stucnicsere során lehetnek gondok.

-A nyeregcsőre szintén állnak a fentiek, egy berohadt cső halott vázat eredményez. Persze vannak módszerek az orvoslásra, illetve kis szerencsével pont méretre áll, de jobb félni...

Nagyjából ennyi, amit telefonon keresztül meg lehet kérdezni, aztán persze a személyes találkozó során mégegyszer ellenőrizni. Ez már a következő poszt lesz, terjedelmi és látogatásgerjesztési okok miatt, illetve, mert ha minden összejön, akkor fogok képeket csinálni arról, hogy miként is kell az egyes megnézési fázisokat végrehajtani.

Ez így nemnagyonjó.

kedves döntéshozók! Köszönöm, hogy meghallgattatok minket, kerékpárosokat.

Nyíregyházán

és budapesten

És persze Egerben is, ahol a kétéltű biciklizést preferálják

Lassú a bicikli? Bárhogy tekersz, nem éred el az elképzelhetetlen sebességet, de még csak skótkockásba sem megy át semmi? Fáraszt a pedálozás? Akkor neked találták ki minden idők legjobb legális teljesítménynövelőjét, a klipszet. Ezzel a pedálra helyezhető eszközzel meg lehet növelni a sebességet és az erőt, formálni lehet a lábat, gyógyítja a terméketlenséget és elhozza a világbékét. Emellett pedig kezdőként jókat lehet esni megálláskor.

Eme remek bigyónak két fajtája van, az egyik, melyet a pedálra applikálnak és a lábat belebújtatva segít kihasználva az addig mindig pihenő alsó fázist (lehet vele húzni is a pedált, nem csak tolni), a másik pedig, mikor egy speciális cipő segítségével bekapcsoljuk magunkat a kerékpárba. Az utóbbi főként SPD néven fut, a legelterjedtebb, Shimano szabvány miatt, illetve szokták még patentnek is hívni. Ezzel ráadásul lehet hátrafelé is húzni, viszont használata több gyakorlatot kíván, továbbá viszonylag drága rendszer.

A kiegészítők lényege, hogy ez eddig nem használt pedálozási fázisokat is ki lehet használni a segítségükkel. Egy átlagos kerékpáros általában csak lefelé tapos és csak egy lábbal. A másik addig pihen, rágyújt egy cigire, tévét néz és egyéb. Aztán váltanak. Ez nem kifejezetten jó, mivel csak egy izomcsoport dolgozik, így a tekerés nem optimális.

Klipszszel viszont drasztikusan változik a helyzet, mivel a kosár lehetővé teszi, hogy míg az egyik láb tol, addig a másik húz. Tulajdonképpen a teljes tekerési ciklust végig lehet játszani a lábbal is. Igaz, kell hozzá némi gyakorlat, viszont a cserébe kapott átlagsebsség-növekedés megfizethetetlen. Mikor elkezdtem kilpszet használni, az akkoriban szokásos Érd-Kelenföld táv megtételéhez szükséges idő lecsökkent egy óráról háronegyed órára. Ez pedig huszonöt százalékos mínusz időben, ami igen jó. Emellett növeli a kerékpár fölötti kontrollt, sokkal magabiztosabban lehet így tekerni, továbbá elhozza a világbékét is, de azt már említettem előbb.

Tegnap végre sikerült összerakni és beállítani, így végre képekbe is önthettem saját szerzeményem és hű hátasom, mely egy igen jól sikerült, városi közlekedős cucc, ráadásul kinézete miatt annyira a lopástól sem kell félni.

De lássuk, hogy mi van rajta:

Az alap egy KTM Strada RC országúti, feltehetően a kilencvenes évek elejéről, króm-molibdén ötvözet vázzal, hatvanas méretben. Erre került a kerékszettem, Wheeler matricás (nem tudom, hogy eredetileg melyik OEM gyártotta) félaro profilú alu felnikkel, Exage agyakkal és nyolcas rotorral, Dura ace fogaszkoszorúval.

A váltó egy Shimano HG rendszerű lácot mozgat, hátul régi Sora (ezért nincs rajta jelzés, a Sorákon régen matrica volt, mely fölött eljár az idő) elöl pedig egy országúti SIS átdobó. A hajtás Miche monolithic hajtókar, a pedál és a klipsz szintén ugyanaz a márka, a klipszen lévő szigetelőszalag Tesa.

A váltók és a kerékpár irányításáért egy AHEAD adapteren keresztül csatlakozó Csepel Royal stucni felel, illetve az abba bújtatott b+ hajlított kormány. A fékváltókar pedig egy családon kívüli Sora szintű cucc, mely direkt országútikhoz lett kreálva, így baloldalt kettő, jobboldalt pedig három fokozatot tud meghajtani.

Hosszú és nehéz út volt, mire sikerült idáig eljutni, viszont élmény vele a menet. Sebességre majdnem ott vagyok, mintha koskormányos gépet hajtanék, viszont lényegesen kényelmesebb. Emellett nem törik el az ujjaimat a küllők váltás közben, továbbár a kétforgáspontos Saccon fékek is egész jól lassítanak. Egy szóval: elégedettség.

Egyre több és több kategória van a városi biciklik között, melyeket már szinte lehetetlen számontartani. Alapesetben szinte mindegyik két fontos összetevő elegye: a sebességnek és a kényelemnek. Ez Budapesten mondjuk általában úgy szokott működni, hogy ha gyors, akkor kényelmetlen, ha kényelmes, akkor pedig lassú. Sajnálatos módon a főváros infrastruktúrája nem igazán kiforrott, igen hasonlít valamelyik 1700-as évekbeli mocsárra. Bár, hozzátenném, legalább a biciklisekre gondoltak, mivel szinte mindegyik ki van rakva térkövekkel, illetve bizonyos esetekben néhány további játékos objektummal:

De inkább menjünk tovább és nézzük meg az első kategóriát, mely ráadásul a szívemhez is közel áll, az országútikat: nagy átlagban koskormány, tíz, vagy több sebesség és acélváz jellemzi a régebbieket. Újabban már inkább karbonváz, 18-20 sebesség és fékváltókar a divat. Mindkettőre jellemzőek a 28 colos (622-es) kerekek és a vékony gumik. Az agresszív, kormányradőlős geometria miatt először kicsit szokatlanok, viszont képesek akár 40-50 kilométerórás csúcs -és harmincas átlagsebességre, melyről pedig patkófékkel lassítanak.

Hibrid/Fitness/Commuter/Speeder biciklik: elég soknevű kategória, itthon inkább a fitnes elnevezés az elterjedt, míg angolszásziában a másik kettőt preferálják. Kormányuk egyenes, a régebbi, versenyvázra épített darabok dominálnak itthon, viszont újonnan vásárolva általában már v-fékkel, vagy tárcsával szerelik. Az üléspozíció kényelmesebb, mint oútikon, viszont a sebesség is alacsonyabb. Sok esetben mountainbike-os felszereltséggel rendelkeznek, sajnos inkább az alsó szegmensből. A kategória valahol félúton van a versenybiciklik és a trekkingek között:

Trekking/cross trekking:

Igen magas üléspozíció jellemzi őket és hajlított kormány. Felszereltségben az MTB-ket másolják, V-fék vagy tárcsa, elöl három tányér és több, mint húsz sebesség jellemzi. Kerekei még huszonnyolcasak, viszont a gumik vastagabbak, a versenyes 25 milliméter helyett inkább harminc millimétertől fölfelé. A kényelemért azért fizetni is kell, méghozzá a sebességből, itt már a husz-huszonöt kilométeres átlag és a 35-40 kilométer per órás végsebesség a jellemző. Az itthon futó trekkingek elég nagy része általában áruházas lom szokott lenni. Ebben a kategóriában jelenik meg először a teleszkóp, illetve a teljes sárvédő és a csomagtartó. Sok esetben agyváltó és agydinamó is tartozik hozzájuk.

Ennyi fért bele az első posztba, holnap a további kategóriákat fogom átvenni, hisz a java még hátravan: városi montik, egysebik, fixik és a nagyszülők kedvelt gépei fogják folytatni a sort.

Ismét lesz Pesten és vidéken Critical Mass, az egyik legnagyobb hazai kerékpáros összeröffenés. Eredetileg tüntetésnek indult, de az újabb felvonulásokon a szervezők inkább az önszerveződésre és a biztonságos közlekedésre próbálják felhívni a figyelmet. Többek között nekik is köszönhető, hogy bekövetkezett a budapesti bicikliboom és már lehet látni biciklisdugókat is. Ajánlani pedig mindenkinek tudom, tíztől kilencvenkilec éves korig.

Emellett persze a CM nem csak a fővárosé, országszerte szerveznek kisebb sejteket is, hogy a nagyobb városok kerekesei föl tudják hívni a figyelmet az éppen aktuális problémákra. Ha a te városod nincs az alábbi listában, érdemes megnézni a criticalmass.hu-n található városi fórumokat, hátha van, csak éppen a teljesség igénye még föl sem merült bennem. Ha pedig megtaláltad, akkor légy szíves kommenteld be.

Weboldal

Nyíregyházi Critical Mass, április 22-én

Érd körbe, április 17-én

Debrecen, április 28-án

Szeged, egyelőre nincs időpont

Székesfehérvár, április 23.

Miskolcot és Pécset mintha bombatámadás érte volna, tavalyi a legfrissebb hír. ha valaki még tud valamiről, akkor legyen szíves bekommentezni.

Tökéletes kora reggeli ébresztővideó mindenkinek, járjon kerékpárral, vagy anélkül. A kisfilm 2004-ben készült egy new york-i futárversenyen, kellemes zenével és eléggé hajmeresztő mutatványokkal, centizésekkel. Érdekes módon a gyalogok és az autósok viszonylag jól bírták a stresszt, örömteli lenne, ha itthon is ilyen nyugadtak lennének.