wunderbike

A személyes találkozó

Bemutatkozás és smalltalk, mint általában az ilyen találkozóknál. Ha az eladó esetleg a megvásárlandó biciklivel érkezik, az jó jel, annyit tesz, hogy nem fél tőle. Persze emiatt lehet, hogy nem lesz patikaállapotú, de közlekedni kell és nem a falra. Miután megvolt a bemutatkozás és minden egyéb, jöjjön a próbakör.

Érdemes kicsit eltávolodni a forgalomtól és rendesen meghajtani a biciklit, persze, csak miután ellenőriztük a fékeket és a fékbovdeneket. Az első fék ellenőrzésekor még a kormánycsapágy állapotát is szemügyre lehet venni, ha a fék behúzása mellett a bicikli hintáztatásakor kotyog, akkor vagy laza, vagy tönkrement. Ha már itt vagyunk, akkor a kerékagyakat is érdemes lecsekkolni, ezt az első és a hátsó kerék oldalra mozgatásával lehet. Ha kotyog, akkor rosszul van beállítva a kónusz. Ez hosszú távon mindenképpen csapágygolyócseréhez vezet az agyban. Jó még a bicikli első és hátsó részét megemelve meghallgatni az agyakat, ha hangosan  krákognak, valami tönkremehetett belül. Ha nehezen járnak, akkor valószínűleg a kónusz van túlhúzva.

A hajtókart szintén meg kell rángatni, a kotyogás ott is középcsapágy - vagy monoblokkcserét terem. Ebben a szekcióban fontos megnézni, hogy az üléscső nincs e beragadva, illetve a stucnit is. Miután ez megvan, fel lehet ülni és kezdődjön a móka!

Első körben kicsit tekerni kell teljes erőből, megtaposva a pedált. Ha a középcsapággyal gond van, akkor valami olyasmi hang fog jönni alulról, mintha egy forgó mosógépdobot egy bottal akarnának megállítani. Emellett a hajtókar kotyogását is pillanatok alatt észre lehet így venni. Ezután az aktus után (mely közben szerencsésebb esetben nincs láncszakadás), gyengébb tempóra lehet kapcsolni és végigváltani az első és a hátsó sort. Itt, ha nem veszi a váltó elsőre jól az akadályt, némi állítgatással meg lehet oldani, viszont jelenthet nekünk egy-két ezrest pluszban. Emellett nagyon lassan haladva meg lehet figyelni, hogy percegnek -e a fékek, mert az nyolcast jelöl a kerekekben. Szinte mindegyikben van, a kisebbel különösebben nem kell törődni, a nagyobbakkal viszont már gond lehet.

Miután ezzel megvoltunk, jó még kicsit tekeregni, néha gyorsabban, néha pedig lassabban. Az optimális, ha türelmes az eladó és lehetőség van egypár kilométer megtételére. Ilyenkor már ki szoktak jönni a nagyobb hibák. Ha viszont hibátlan a gép és olyan, mint ami nekünk kell, akkor nincs más hátra, mint fizetni és elmenni lámpáért, lakatért, meg egyebekért.

A cikk első része itt olvasható

Egyszer eljön az életben az a pillanat, mikor kerékpárt kell venni. Legalábbis remélem, hogy egyszer mindenki életében eljön. Ilyenkor lehetőség van új gép vásárlására, melyet érdemes a megfelelő boltban, lehetőleg a lakóhelyünkhöz közel venni. Hipermarketben nem, az nem az a hely. Bé verzióként, pénzszűkében, vagy takarékos racionalistaként viszont vehetünk használt eszközt is, mely esetben kis odafigyeléssel és sok szerencsével iszonyatosan jó árut kapunk a pénzünkért. Rossz esetben viszont el is lehet bukni. Olyan ez, mint a játékgépen a duplázás, jó ritmusérzékkel lehet sokat keresni, viszont kemény összegeket veszteni is.

A kiválasztás:
Érdemes online piactereket böngészni, egy előző posztban már volt is szó arról, hogy mely oldalakat jó nézni egy jó ajánlat érdekében. Emellett ismerősöket is ajánlott körbekérdezni, hátha valamelyikük pont most adja el megunt drótszamarát, vagy legalább tud egy jó szerelőt. Az ismerősök azért is fontosak, mert egyedül nem szabad nagyobb értékű biciklit venni. Jó, ha valaki az ember mellett áll és eltántorítja egy bűzlő rozsdahalom megvásárlásától. Több szem többet lát, illetve, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban és nincs tapasztalat, illetve használni és nem építeni kell a bicikli, akkor a SZEMÉLYES ÁTVÉTELEN KÍVÜL MINDEN KIZÁRVA. Volt már szerencsém postán venni többször hegesztett aluvázat, az egyik belerohadt nyeregcsőbe belerohadt másik nyeregcsővel.

Emellett fontos átgondolni, hogy mire kell a bicikli és hozzáértőbb ismerőssel megvitatni, hogy milyen vázgeometria, kerékméret és alkatrésszett kell. Itt a blogon szintén lehet írásokat találni erről, érdemes átolvasni. Az anyagiakat szintén deklarálni kell, figyelembe véve, hogy per pillanat Budapesten nem található harmincezer alatt értelmes országúti, illetve huszonötezer alatt monti. Ha kijjebb megyünk, persze olcsóbb is lehet, viszont, ha nem tetszik a gép, akkor volt egy utunk az ördögnek. A személyes átvétet itt is kihangsúlyoznám, mindenképpen fontos megnézni, hogy mit veszünk.

Az első beszélgetés:
Miután sikerült kinézni az eszközt, beszélni kell az eladóval és egyeztetni vele. Alkudni ilyenkor érdemes szerintem, szinte mindenki a kívánt eladási ár + 10%-on teszi föl a portékát, szóval lehet. Ellenben az összes eladó utálja az olyanokat, akik kijönnek valamit megnézni, aztán egyből a felét kínálják az eladási árnak. Persze a mocskos anyagiakon kívül felmerülhet még pár kérdés, melyek közül néhányat leírok a teljesség igénye nélkül:

-Vázméret, montiknál elsősorban colban, oútiknál centiben. Ezzel nagyjából be lehet lőni, hogy jó lesz -e nekünk. Hasznos megkérdezni, hogy maga a váz mennyire alacsony, vagy magas, nekem például van olyan hatvanas oúti vázam, ami nagyjából 56-58-nak felel meg. A felsőcső hossza szintén mindegy, attól függ a görnyedés egy része.

-Az alkatrészeket szintén szükséges végigkérdezni és megkonzultálni ismerősökkel, hogy jók -e. Ha nincs ilyen ismerős, akkor neten megnézni.

-Fontos megkérdezni, hogy a stucni (amiben a kormány van), oldás után szabadon elforgatható -e. Ha nem, akkor egy villatörés, vagy stucnicsere során lehetnek gondok.

-A nyeregcsőre szintén állnak a fentiek, egy berohadt cső halott vázat eredményez. Persze vannak módszerek az orvoslásra, illetve kis szerencsével pont méretre áll, de jobb félni...

Nagyjából ennyi, amit telefonon keresztül meg lehet kérdezni, aztán persze a személyes találkozó során mégegyszer ellenőrizni. Ez már a következő poszt lesz, terjedelmi és látogatásgerjesztési okok miatt, illetve, mert ha minden összejön, akkor fogok képeket csinálni arról, hogy miként is kell az egyes megnézési fázisokat végrehajtani.

Receg a kerék? Akad és szorul? Vagy éppen lötyög? A kerékagy a ludas. Sokan elhanyagolják, pedig a kerékpár egyik legfontosabb alkatrésze ő. Évente egyszer-kéteszeri karbantartással folyamatosan újjátehető, ráadásul fillérekből. Persze csak a hagyományos kónuszos, az ipari csapágyas rendszerek más lapra tartoznak. De vágjunk is bele:

Mi kell hozzá?

-türelem
-lítiumos zsír
-rongy
-15-ös, illetve 17-es villáskulcs
-kónuszkulcs (vékony villáskulcs)
-injekciós fecskendő
-Agy
-laposfejű csavarhúzó

Első körben kiszereljünk a kereket. Ha gyorszáras az agy, akkor a gyorszárat ki kell húzni a csőtengelyből. Ha ezt sikerült, az agy két oldalán lévő anyát egymással ellentétes irányban ki kell tekerni. Persze csak az egyik fog megindulni, viszont az bőven elég, így legalább van viszonyítási alap, hogy hogyan kell visszatenni a tengyelyt és nem kell szenvedni a kónuszokkal (a kónuszon mozognak a csapágyak, ennek feszességével lehet belőni a tökéletesen sima kereket) Miután a tengely egyik feléről lejött az egész miskulancia, ki lehet húzni az egészet.

Ha kijött, akkor láthatóvá válik az agy belseje és a csapágygolyók. Ilyenkor érdemes a kereket egy földre terített rongyra helyezni és a laposfejű csavarhúzóval kiszedegetni belőle a golyókat. Miután ez megvan, jön a rogy, mellyel alaposan szárazra kell törölni. Őket is, illetve az agy belsejét is. Mind a kónyuszokat, mind a golyókat érdemes tüzetesen átnézni, hogy nincs -e rajtuk repedés és karc, illetve, hogy mind a 18 golyó megvan -e. Ha valami elváltozás van, akkor érdemes golyót cserélni, pár forintos tétel.

Miután ez megvan, jöhet a kerékagy belsejének zsírzása. Ehhez a legjobb valami tégelyes lítiumos zsír, ebből egy ezresért már bőven lehet egy életre szóló adagot kapni. A zsír legyen legalább szobahőmérsékletű, így a fecskendőt belenyomva, kicsit nyögvenyelősen, de föl lehet szívni. Miután orvosi eszközünk megtelt zsírral, kis göböket érdemes létrehozni a matériából az agy mindkét oldalán. Betett tengellyel szívás zsírozni, szóval igen, egyszerre mindkét oldalán. Kifolyni nem fog, ő nem olyan lány.

Miután megmentettünk a világot, visszahelyezhetjük golyóinkat, kezdve azzal az oldallal, ahol a kónusz maradt (az nézzen felénk, amerre bekerül majd a tengely). Itt jut szóhoz ismét a csavarhúzó, mellyel szépen bele lehet túrni a zsírba a golyókat, melyek ezzel a módszerrel nem esnek ki. Ha ez az oldal kész, akkor tengely háromnegyedig be, majd a másik oldal golyói is helyükre kerülnek.

Miután ez megvan, tengely vissza, kónusz rácsavar, távtartó és kontraanya szintén. Itt jön a legnagyobb szívás, a megfelelő kónuszfeszesség beállítása. Érdemes egy lehelletnyit szorulósra meghúzni és a kónuszkulccsal a kontraanya felé húzni, így nagyjából megfelelő feszességet lehet kapni (a húszadik próbálkozásra). Szintén fontos tudnivaló, hogy a gyorszár még egy kicsit összenyomja az egész rendszert, így a kevésbé feszes, de nem lötyögő tengely a jó.

Némi gyakorlással bele lehet jönni az agyak felújításába és fél óra alatt le lehet zavarni. Egy szinte nulla forintos beavatkozás, mellyel új életet lehet lehellni a biciklibe, persze az elején sok szenvedés árán. De aki mer, az nyer.

Persze nem a szónak a wannabe-gengszer értelmében, bár mindenképpen vicces lenne, ha a sok mainstream hiphop-gengszter levonulna a nyóckerbe egy kis csavarozáspartyra. Bár kicsit belegondolva, erről is szólatna ez a poszt, mármint, hogy szerezzük be a legfontosabb kerékpáros teljesítménynövelőt. De nem.

Magával a klipsszel kapcsolatban majd egy másik történet fog szólni, itt csak egy egyszerű prakitka szerepel, melyhez kell némi szigetelőszalag, vagy szövetszalag, vagy bármi ragadós és tökéletes arra, hogy a féklipsz ne várja szét a bőr -vagy tornacipő orrát és emellett a rozsdát is képes jótékonyan letakarni.

Előtte:

Utána:

És még a szétdolgozott kezem is meg lehet tekinteni, mellyel együtt idővel ki fogok hűlni a gazdagok kerékpárszerelő-teknője mellett...