wunderbike

Egyre több és több kategória van a városi biciklik között, melyeket már szinte lehetetlen számontartani. Alapesetben szinte mindegyik két fontos összetevő elegye: a sebességnek és a kényelemnek. Ez Budapesten mondjuk általában úgy szokott működni, hogy ha gyors, akkor kényelmetlen, ha kényelmes, akkor pedig lassú. Sajnálatos módon a főváros infrastruktúrája nem igazán kiforrott, igen hasonlít valamelyik 1700-as évekbeli mocsárra. Bár, hozzátenném, legalább a biciklisekre gondoltak, mivel szinte mindegyik ki van rakva térkövekkel, illetve bizonyos esetekben néhány további játékos objektummal:

De inkább menjünk tovább és nézzük meg az első kategóriát, mely ráadásul a szívemhez is közel áll, az országútikat: nagy átlagban koskormány, tíz, vagy több sebesség és acélváz jellemzi a régebbieket. Újabban már inkább karbonváz, 18-20 sebesség és fékváltókar a divat. Mindkettőre jellemzőek a 28 colos (622-es) kerekek és a vékony gumik. Az agresszív, kormányradőlős geometria miatt először kicsit szokatlanok, viszont képesek akár 40-50 kilométerórás csúcs -és harmincas átlagsebességre, melyről pedig patkófékkel lassítanak.

Hibrid/Fitness/Commuter/Speeder biciklik: elég soknevű kategória, itthon inkább a fitnes elnevezés az elterjedt, míg angolszásziában a másik kettőt preferálják. Kormányuk egyenes, a régebbi, versenyvázra épített darabok dominálnak itthon, viszont újonnan vásárolva általában már v-fékkel, vagy tárcsával szerelik. Az üléspozíció kényelmesebb, mint oútikon, viszont a sebesség is alacsonyabb. Sok esetben mountainbike-os felszereltséggel rendelkeznek, sajnos inkább az alsó szegmensből. A kategória valahol félúton van a versenybiciklik és a trekkingek között:

Trekking/cross trekking:

Igen magas üléspozíció jellemzi őket és hajlított kormány. Felszereltségben az MTB-ket másolják, V-fék vagy tárcsa, elöl három tányér és több, mint húsz sebesség jellemzi. Kerekei még huszonnyolcasak, viszont a gumik vastagabbak, a versenyes 25 milliméter helyett inkább harminc millimétertől fölfelé. A kényelemért azért fizetni is kell, méghozzá a sebességből, itt már a husz-huszonöt kilométeres átlag és a 35-40 kilométer per órás végsebesség a jellemző. Az itthon futó trekkingek elég nagy része általában áruházas lom szokott lenni. Ebben a kategóriában jelenik meg először a teleszkóp, illetve a teljes sárvédő és a csomagtartó. Sok esetben agyváltó és agydinamó is tartozik hozzájuk.

Ennyi fért bele az első posztba, holnap a további kategóriákat fogom átvenni, hisz a java még hátravan: városi montik, egysebik, fixik és a nagyszülők kedvelt gépei fogják folytatni a sort.

Videó egyenesen Portland-ből, mely a Fixis/hipster és az országúti tapadósruha-fanatikus szubkultúrát figurázza ki. Mindenképpen érdemes megnézni és közben gurulva nevetni a földön fetrengve:

A dal szövege elérhető angolul itt.

Soproni arc márkája és talán kevésbé ismert a piacon, főleg azok körében, akik nem foglalkoznak építéssel és annyira nem mozognak ismerősen a kerékpárok világában. Akik ismerik, azoknak a szó hallatán elkezd patakokban folyni a nyáluk. Jó lenne egyszer hajtani egy általa épített gépet, tulajdonolni meg még jobb. Mellesleg az oldalt azért is érdemes megnézni, mert rengeteg érdekes, a szerelés iránt fogékonyaknak fontos írás is található rajta.

Yasec

És az oldalon a cikkek

Kis szombati awesomeness: arc úgy döntött, hogy ő biza oútival fog triálozni. Kicsit nyögvenyelősen indul a videó, tényleges ákció csak a negyvenötödik másodpercben jön, a fénpont pedig 4:15-nél látható: urunk letol egy igen korrekt backflip-et, egy arra teljesen alkalmatlan gépen. Kíváncsi vagyok, hogy ezt mikor követik majd hazánk fiai, valami jó kis szovjet kempinges trükkel.

(via)