Ez a videó elég erős bizonyíték a kerékpáros társadalom betegségére. Egy úriember fogott egy régi, női váz városi biciklit és úgy gondolta, hogy biztos jó lesz triálra. Végülis jó lett.
2011. október 08. 13:42
Ha nincs ki mind a két kerék
Akkor bizony vásárolni kell. Kevés idegesítőbb zaj van a kerékpáron, mint amikor a felnifék beleér a fékfelületbe és surrog. Persze állítani lehet rajta, de akkor meg nem lehet megállni. Emellett a különféle tojások olyanná teszik az utat, mintha hullámvasúton töltenénk, a szétkopott felületen pedig visítanak a fékpofák. Egyszóval: a régi kerékszett rossz, le kell cserélni.
Ha megjött a döntés, két lehetőség van: vagy magunk rakunk össze egyet, vagy pedig készen vásárlunk. Ez a poszt az elsőről fog szólni, néhol kicsit túl alaposan, viszont elég jól körbejárja a témát. A kerékkészítés lehet az alkatrészek válogatása utáni saját fűzés, vagy másokkal való megfűzetés. Ha a bét választjuk, érdemes ismerősöktől érdeklődni és fórumokat olvasgatni, hogy ki csinál az adott városba jó kereket emberi pénzért, mivel csak az életünk múlik rajta. Mondjuk, ha valaki a maga által összerakott kereket választja, alapból ért már valamicskét a történethez, hiszen eljutott idáig. A saját kerékszett ráadásul olyan, mint a tekert cigaretta: mi választhatjuk meg a súlyát, erősségét és részben az árát is. Amivel mindenképpen kell számolni, az a fűzés költsége, ez kerekenként olyan 2-3000 forint környékén szokott kijönni. Ezután jönnek a küllők és a küllőanyák, belőlük keréktípusonként 28-32-36 kell, minél több, annál erősebb, viszont nehezebb is egy kerék.
Küllőből általában a kétmillis DT Champion-t szokták használni, réz küllőanyákkal. Ez egy hagyományos, nem húzott küllő, viszonylag nagy súllyal, viszont megölhetetlen. Olcsóbb boltokban anyástul olyan 70 forint környékén van darabja. 32 küllőnél ez újabb 2200 forint költséget jelent, így már négyezernél tartunk, viszont még nincs meg a két legdrágább alkatrész, a felni és az agy, melyeket érdemes lehet különféle használtpiacos oldalakon nézegetni.
Mivel viszonylag kevés ember fűzet magának kereket, ezért meglepően olcsón lehet ezen oldalakon igen jó minőségű agyakat és felniket találni, szinte fillérekért. Agyból, ha olcsó lesz a kerékszett, akkor a régi, kazettás Shimano Exage-et érdemes keresni: ezek már nagyrészt második generációs, HG sorral készültek, még hetes fogaskoszorúhoz, viszont a rotort áttéve mennek jól 8-9-10-es rendszerekkel is. Emellett az agyak belseje szinte elnyűhetetlen, még a jó régi japán cuccok vannak bennük, így biztos társra lelünk további tíz évig. Elméletben az agyak megegyeznek a kortárs Deore LX-ekkel, csak míg azok nagy részét megölte a felhasználás, addig az Exage inkább trekkinges-országútis szett volt, így nem tették tönkre. Kis szerencsével a két agyat ki lehet fogni 2-3000 forintért.
Ha az ár nem annyira számít, akkor érdemes valami frissebb, legalább középkategóriás agyat nézni, abból is újat, ha lehet. A használttal ugyanis az a gond, hogy csak úgy lehet újrafűzni, ha a fűzés típusa megegyezik az előző életében hordottal, szóval, ha két kereszt volt, akkor már nem lehet radiálisan. Az agyperem a titok nyitja, ugyanis az évek során akkora erők nehezednek rá, hogy véglegesen deformálják egy irányba: keresztezett fűzésnél oldalra tágulnak a lyukak, míg radiálisnál kifelé. Ezután, ha hirtelen megváltozik az erőhatások iránya, elég nagy esély van arra, hogy a küllők kitépik magukat belőle. Meghalni pedig nem akarunk.
Radiális fűzés:
Keresztezett fűzés:
Montinál és Shimano terepen érdemes keresni valami közepesen új, ha lehet inkább használatlan Deore LX-et, ezek általában viszonylag olcsók, viszont működésben és tartósságban már a felsőkategória részét képezik, az Xt főleg súlyban nyújt náluk többet. Ellenben annyira nem menők szóval könnyen best buy-ok lehetnek. Országútin papucstáv függvénye minden, viszont ott is jobban tudom ajánlani a montis agyakat. Bár kicsit nehezebbek, mint oútis testvéreik, viszont erősebben védettek az időjárás viszontagságai ellen és lényegesen olcsóbbak. Az oútis részleg bonyolult, hisz míg montik az elmúlt húsz év termékei és szabványosak, addig az itthon rohangászó országútik nagy része még a szabványkorszak előttről származik és elsősorban huszonöt-negyven éves, újonnan is alsókategóriás darabokról van szó.
De ha már ennyit agyaltunk, akkor vezessük le a játékot egy kis felnivel: itt mindenképpen érdemes újat nézni, persze a másodlagos piacról, közben megannyi emberi sorsot nézve, törött lelkesedéssel és végleges elkeseredettséggel egyetemben. Általában jellemző, hogy a másodlagos piacon új felniket lehet már féláron kapni, így egészen barátságosnak tűnik a rájuk kiadandó összeg és a Mavic név sem tűnik olyan drágának. Őket abból a szempontból tudom ajánlani, hogy elég jól dokumentáltak és régi, nagynevű márka. Meg általában nem gyártanak szart. Emellett még persze szóbajöhet a Rigida (Weinmann) a Vuelta (Rodi) és megannyi más felni is. Amire érdemes lehet figyelni, az a súly, mivel a kerék külső kerülete az, amit egy tekerésnél be kell pörgetni, így minden gramm számít.
Összegezzünk még egy kicsit eme igen rövidre nyúlt poszt végére:
Egy épített kerék alkatrészeinek kiválogatásakor a legfontosabb, hogy milyen súlyúra és felhasználásra akarjuk. A legkönnyebb épített szettek olyan másfél kiló környékétől elérhetőek, viszont azért lepkesúlyúak, mert összeragasztott tízezresekből vannak. Ami már elérhető áron összehozható, az az 1,8-2 kiló, ez a középkategória. Tömegben lehet följebb menni, illetve extrém felhasználás esetén kellj is. Két weboldalt tudok ajánlani, ahol viszonylag sok súly és összehasonlítás van, ez egyik a Weightweeinies, a másik pedig az mtbr.com. Mindkettő angol, de a számokhoz nem kell nyelvtudás.
Egy átlagos, a középkategóriát megcélzó városi, könnyű cc kerékszettnél nagyjából húszezer forintot érdemes szánni egy full szettre:
-fűzés: 2000x2
-küllők: 2200x2
-agy: ~6000
-felni: ~6000
Az agy és a felni ára persze hasraütött érték, de ennyiből már használható felni -és agyszett jön ki. Ami mindenképpen előnye egy ilyen összerakott szettnek, hogy boltokban ebben az árkategóriában kotorászva még általában büdös marad a kéz a sok Bikepositive, Bikefun és hasonló Bike*.* márkájú cuccoktól, melyek nagy részének a szavatossága addig szól, míg ki nem megyünk az adott helyről. A következő postban erre ki is térek, illetve kis kalandozást teszek a gyári szettek és a tényleges használtpiac lankáira.
2011. szeptember 06. 08:29
A jól végzett munka öröme
És ez a jól végzett munka rutinból szenvedésbe lépett át, köszönhetően a régi technikának. Lényegesen kellemesebb sajtreszelővel maszturbálni, mint ezeréves országúti fékkart összerakni. A régiek ugyanis úgy gondolták, hogy nem kell a bilincsre integrálni azt az anyát, ami tartja a fékkar csavarját. Ennekutána minimum sztárnőgyógyásznak kell lenni a csavar betekeréséhez.
2011. máj 25. 09:24
biciklik, hölgyek és a szex
Csak, hogy jól induljon a nap, itt van egy merítés mindenféle képekből, melyek hölgyeket ábrázolnak, általában igen ledér öltözettel és kerékpárral. Jobb nem jutott és nem is biztos, hogy kell. Fogadjátok szeretettel és nyugodjatok meg, nem lett a blogból cyclechic, csak éppen ilyen kedvem volt. Van azért a biciklizésnek megannyi olyan aspektusa, ami kivesézésre vár és kicsit fontosabb, mint, hogy milyen alsóneműt vegyünk föl az útra.
2011. máj 23. 10:46
Használt biciklit harmincezerig
Kevés pénzből minőséget. Szinte lehetetlen akció, akár tíz deka parizerről, vagy egy autóról beszélünk. Szerencsére azért meg lehet találni azokat a megoldásokat, amikkel kis utánajárás segítségével az áruknál többet érő eszközöket lehet szerezni. Ennek az akciónak az elsődleges tere a használtpiac, ahol legyen szó akár műszaki cikkekről, vagy kerékpárokról, némi szerencsével és háttértudással ki lehet fogni jó ajánlatokat.
A kerékpáros használtpiac internetes szekciója két oldalon pörög a leginkább, az egyik a Bikemag Apró, a másik pedig a Testbike Bolha. Persze meg lehet próbálkozni más fórumokkal is, legyenek azok akár sima apróhirdetések, vagy aukciós szájtok, viszont a legtöbb hirdetés ezen a két felületen van.
Az árak sok mindentől függenek, de talán leginkább a földrajzi helytől. Azonos felszereltségű és állapotú kerékpár akár tízezer forinttal is drágább lehet Budapesten, mint tőle száz kilométerre. Ez elsősorban a nagy piacnak köszönhető, másodsorban pedig annak, hogy ezen kerékpárok alapesetben vidékről származnak, így rájuk rakódik a szállítási költség is.
A harmincezer forintig bezárólag a használható kerékpárok legalja, Budapesten ennyiből lehet nagyjából egy már elgurulgató országútit kapni. A mountain bike-ok terén kedvezőbb a helyzet, ott már húszezer forint környékén is ki lehet fogni jó ajánlatokat, viszont a városi használathoz egy külsőgumi-csere szinte kötelező. Ez nagyjából öt-hatezer forintos tétel és mindenképpen érdemes beleszámolni az árba.
Ha már cserék és kiegészítők, egy olcsóbb bicikli árának nagyjából harmadát teszik ki a különféle pluszberuházások. Egy normális lámpaszett nagyjából kétezer forint, egy pár gumi pedig kábé háromezernél kezdődik. Ha bovdeneket kell cserélni és képesek vagyunk ezt otthon is megcsinálni, két-háromezer forinttal érdemes kalkulálni. Emellett mindenképpen kell egy normális lezáró, ez a legolcsóbb, Bullit lánc - kínai lakat kombóval olyan kétezerötszáz forintra jön ki. Szóval a kiegészítőkre és alkatrészcserékre olyan tízezer forintot még rá lehet számolni, persze szigorúan otthon megcsinálva. Ha szervizes segítségét kell igénybevenni, akkor az még plusz párezer.
De mit is érdemes venni harmincezerig? A használt és működőképes kerékpárok olyan tíz-tizenötezer forintnál kezdődnek. Persze itt a ,,működőképes” kifejezés szigorúan idézőjelben van, montiból a hi-ten vázas, sima Shimano SIS váltós ocsmányságok vannak ilyen árban, melyeket érdemes inkább felgyújtani indulás előtt. Országútiből szintén elég katasztrofális a helyzet, általában életveszélyes, huszonhét colos acélfelni, kotyogó, ékes hajtókar és igen trágya állapot jellemzi ezeket a gépeket.
Húszezer forint környékén már megjelennek az első használható biciklik, montinál már Cro-Mo vázas, duplafalú felnis, rapidfire (pöcögtetős) váltós, nagyjából tizenöt éves kerékpárokat is ki lehet fogni. Ezek igen jó vételnek is bizonyulhatnak, mivel ezek az alkatrészek tulajdonképpen elnyűhetetlenek, főleg, ha valami régi felsőkategóriás szett (deore LX, XT) van rajtuk. A gumicsere persze kötelező, ha aszfaltra kell, viszont nagyon szerethető, megbízható gépek.
Országútiknál húsz-huszonötezer forintért már általában az újabb rendszerekkel is kompatibilis túragépet lehet kapni ilyen pénzért. Kis szerencsével a hátsó váltó már pozícionált, így nem kell órákig szenvedni a kívánt sebesség beállításával. A külső gumik általában nem halnak meg az első hónapban, a kormány bandázsa pedig még viszonylag esztétikus. A váz anyaga szintén szerencsefüggő, de ha éppen van, akkor cromo-t is lehet találni. A hajtókar itt már általában négyszögtengelyes, a felnik pedig huszonnyolcas aluk.
Mind országútiból, mind pedig montiból nagyjából hasonlóak a huszonöt-harmincezres biciklik, csak a külcsín szebb az ár drágulásával, illetve az alkatrészek változnak. Nagyjából harmincezerből már ki lehet fogni Exage szettes, kábé húsz éves oútikat, montinál pedig harmincba van LX-es, cromo vázas. Itt már adnak az eladók a normális bovdenezésre és az annyira nem szétmállott gumikra, szóval sok esetben megérik ezek a biciklik a plusz ötezer forintot.
Érdemes akár itt a blogon is utánaolvasgatni, hogy milyen bicikli kell és sokat megnézni, az impulzusvásárlás nem kifejezetten jó, főleg, hogy igen kemény tanulópénzeket lehet ezzel elverni. Emellett érdemes lehet csúnyább biciklit venni, mely egyrészt olcsóbb, másrészt pedig nem lopják annyira. Utolsó tanácsként pedig azt tudom mondani, hogy érdemes az alkut is belekalkulálni az árba, általában tíz-húsz százalékot lehet ezzel spórolni.
2011. április 25. 13:06
Klipszet minden háztartásba
Lassú a bicikli? Bárhogy tekersz, nem éred el az elképzelhetetlen sebességet, de még csak skótkockásba sem megy át semmi? Fáraszt a pedálozás? Akkor neked találták ki minden idők legjobb legális teljesítménynövelőjét, a klipszet. Ezzel a pedálra helyezhető eszközzel meg lehet növelni a sebességet és az erőt, formálni lehet a lábat, gyógyítja a terméketlenséget és elhozza a világbékét. Emellett pedig kezdőként jókat lehet esni megálláskor.
Eme remek bigyónak két fajtája van, az egyik, melyet a pedálra applikálnak és a lábat belebújtatva segít kihasználva az addig mindig pihenő alsó fázist (lehet vele húzni is a pedált, nem csak tolni), a másik pedig, mikor egy speciális cipő segítségével bekapcsoljuk magunkat a kerékpárba. Az utóbbi főként SPD néven fut, a legelterjedtebb, Shimano szabvány miatt, illetve szokták még patentnek is hívni. Ezzel ráadásul lehet hátrafelé is húzni, viszont használata több gyakorlatot kíván, továbbá viszonylag drága rendszer.
A kiegészítők lényege, hogy ez eddig nem használt pedálozási fázisokat is ki lehet használni a segítségükkel. Egy átlagos kerékpáros általában csak lefelé tapos és csak egy lábbal. A másik addig pihen, rágyújt egy cigire, tévét néz és egyéb. Aztán váltanak. Ez nem kifejezetten jó, mivel csak egy izomcsoport dolgozik, így a tekerés nem optimális.
Klipszszel viszont drasztikusan változik a helyzet, mivel a kosár lehetővé teszi, hogy míg az egyik láb tol, addig a másik húz. Tulajdonképpen a teljes tekerési ciklust végig lehet játszani a lábbal is. Igaz, kell hozzá némi gyakorlat, viszont a cserébe kapott átlagsebsség-növekedés megfizethetetlen. Mikor elkezdtem kilpszet használni, az akkoriban szokásos Érd-Kelenföld táv megtételéhez szükséges idő lecsökkent egy óráról háronegyed órára. Ez pedig huszonöt százalékos mínusz időben, ami igen jó. Emellett növeli a kerékpár fölötti kontrollt, sokkal magabiztosabban lehet így tekerni, továbbá elhozza a világbékét is, de azt már említettem előbb.
2011. április 13. 07:09
Kerékpár vs. BKV, melyik a jobb?
Ha életmódszerű biciklizésről, kerékpáros közlekedésről van szó, akkor általában a kétkerekűeket a négykerekűekkel hasonlítják össze. Nem teljesen elvetélt ötlet, hisz a közlekedés módja, illetve a szállított személyek mennyisége nagyjából megegyezik mindkét esetben. Igaz, hogy az autók kapacitásának kihasználására megannyi próbálkozás létezik, viszont ezek sajnos az itthoni körülmények között nem túl életképesek.
Ellenben a két eszköz sosem tud teljesen fair küzdelmet vívni egymással, főleg, ha hosszabb távok megtételéről van szó, aminek itthon (persze a viszonylag kisszámú és viszonylag fanatikus kerékpárostól eltekintve) az autó szinte az egyetlen eszköze. Városban persze már mehet a hasonlítás és a drótszamár általában legyőzi a benzinzabáló szörnyetegeket.
Ellenben a két eszköz sosem tud teljesen fair küzdelmet vívni egymással, főleg, ha hosszabb távok megtételéről van szó, aminek itthon (persze a viszonylag kisszámú és viszonylag fanatikus kerékpárostól eltekintve) az autó szinte az egyetlen eszköze. Városban persze már mehet a hasonlítás és a drótszamár általában legyőzi a benzinzabáló szörnyetegeket.
Persze az agglomerációból nem csak autóval lehet bejutni, van, aki biciklivel jár, nekik általában elég nagy tapasztalatuk van a teljesen használhatatlan infrasturuktúráról. Emellett vannak olyanok is, nem is kevesen, akik valami furcsa oknál fogva a tömegközlekedést veszik igénybe. És kimondva a bűvöz szót, el is érkeztünk a jelen összehasonlítás alanyához, a tömegközlekedéshez, Mely normális helyeken segíti a kétkerekűn munkábajárókat azzal, hogy legalább ingyen elviszi őket a munkahelyükig. Itthon sajnos nem ez a helyzet, a roppant környezettudatos MÁV marhavagonjaiba például egytől ötven kilométerig 230 forint a jegy. A számítástechnika korában is ötven kilométeres egységbe adják, így például az Érd-Budapest távon olcsóbb egy diákot szállítani, mint egy drótszamarat. Csak a diák ordít, ha tekerik.
Viszont Budapesten már nincsenek akkora távolságok, szinte minden átlag öt-tíz kilométeren belül van, itt már igazán elemében lehet a biciklista. Főleg, hogy két, nyílegyenesen összeköthető pontot is képes a BKV minimum három átszállással megközelíteni, ami a jelenlegi jegyárak mellett minimum egy ezres. Ennél a pontnál pedig be is jöhet a városi tömeggyász első hátránya a kétkerekűekkel szemben: az iszonyatos ár. Egy havi bérlet közel tízezer forint, ami az alacsonyabb fizetésűek bérének tíz százaléka. Ehhez képest egy használt, normális állapotú kerékpár már harminc-negyvenezer forintért kapható és havi fenntartás kijön két-háromezer forintból. Amit, ha ráköltünk, akkor jobb lesz, míg a BKV esetében ez nem igaz.
De menjünk is tovább, mondjuk a sebesség témakörére. Még bohó fiatalkoromban, vagyis tavaly, eljutottam arra a szintre, hogy vonatjegyre sem volt pénzem, így hűséges országúti paripámmal jártam be Érdről Budapestre. Háztól a nyugati pályaudvarig másfél óra volt az út. Ha ugyanezt mondjuk a Volánbusz segítségével akarom megtenni, akkor egy nagyjából két órás Canossa-kéjutazásra számíthattam volna. De szinte bárhová mentem, mindig negyed -és félórákat kellett várnom, mert hozzászoktam, hogy az ismerősöknek tömegközlekedéses időket mondok.
És ha már sebesség, akkor legyen kényelem is. Ebben a kategóriában, a metrót kivéve a két eszköz nemhogy nem egy ligában, de még nem is azonos sportban versenyez. A buszok iszonyatosan lelakottak, emellett a plüss ülések általában úgy néztek ki, mint a harcosok klubjában a balesetes autó, vagy pedig, mint a egy dögkút. A szaguk egy kicsit rosszabb és extra fícsörként ott van még az, hogy normális ruhában nem lehet leülni, mert bármilyen világos anyag egy pillanat alatt feketévé változik. Még azért kiemelném egy kicsit a metrót is, mely viszonylag kulturált külseje és elfogadható sebessége mellett rendelkezik a BKV legnagyobb újításával, a buszok takarítása helyett jegyeket szkennelő, intellektuálisan alacsonyrendű véglényekkel, akik mindenhol és mindent ellenőriznek.
Szintén a békávézók életét keseríti a hosszú várakozási idő, ez három átszállással már akár fél órát is kitehet, illetve a tömeg, mely mindenütt jelenlevő. Ehhez képest a bicikli olyan, mint egy hosszított, sofőrös Rolls Royce, melyben minden vágyat kiéhezett maláj prostituáltak lesnek és ingyen van benne a kokain.
2011. április 10. 15:33
Puch hölgyeknek, száguldásra
A mostani szombaton végre sikerült befejeznem a Puch Olympian-t, ami még két hete kezdtem összerakni. Volt vele kapcsolatban ordibálás, tanakodás, még több ordibálás, szétvertem egy Csepelt (collateral damage) és káromkodtam is egy sort. Viszont a kész termékbe beleszerettem
Eddig nem nagyon volt velújítós projektem, főleg meglévő eszközökkel dolgoztam, próbáltam a kerékpárokat a megfelelő műszaki állapotra hozni abból, ami van és minél kevesebb kiadást összeszedni. Ebben az esetben viszont olyan volt az alapanyag, hogy megérte rá új cuccokat pakolni.
Szóval szép lett, feltehetően gyors is és biztos örömöt fog okozni új gazdájának.
Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.
Utolsó kommentek