Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Tengelyek, amik hajtanak

Új bicikli vásárlásánál, régi felújításánál sokszor lehet szembesülni azzal, hogy az egyik legfontosabb alkatrész, a hajtókar és a középrész kiválasztásánál szabványok egész tengere fölött rendelkezhetünk. Merevség és súly tekintetében kismillió lehetőség van kiválasztani az optimálisat, ami aztán rá tudja nyomni a bélyegét az egész kerékpárra. Meg persze a végső árra, hiszen párszáz forintostól egészen százhetvenezerig terjed a paletta. Ez az iromány segít eligazodni a rengetegben.


Először kezdjük a középcsapágyakkal. Itt két alaplehetőség van, az egyik a hagyományos középcsapágy, a másik pedig az iparis monoblokk. Sima középcsapágyból kétféle tengelyszabvány van (BMX-eket nem venném át, ott van még ezer, de műveltségem enyhén szólva hiányos) az egyik az ékes, itt a hajtókart egy ék rögzíti a tengelyhez, a másik pedig a négyszöges, itt egy csavarral, vagy egy anyával kell ráhúzni a kart a tengelyre. A hagyományos középrész hasonlít a kónuszos kerékagyra, itt is három fő rész van: tengely, golyóskosár, vagy csapágygolyók, illetve kónuszok. A monoblokkal szemben, ahol mindez integrálva van, karbantartás-igényességével tűnik ki, nem árt legalább évente egyszer kipucolni és beállítani a jó működés érdekében. Ezért cserébe viszont lényegesen olcsóbb a javítása, nagyjából száz forintért lehet benne golyóskosarat cserélni. A monoblokk elmegy párezer kilométert és utána kuka, mivel egy integrált rendszer, ezért nem lehet benne cserélni semmit. A mai kerékpárok elenyésző kisebbségét szerelik mostanában hagyományos középcsapágyakkal, elsősorban a legalsó, áruházi kategóriában, ha ilyet látunk, akkor érdemes köpni egyet és odébbmenni.

A monoblokkos rendszerek célszerszámot igényelnek a szereléshez, mely nem kifejezetten olcsó, míg a hagyományos középcsapágyat általában szét lehet szedni egy kalapács, egy csavarhúzó és egy állítható fogó segítségével. Van még egy harmadik szabvány is, ez az integrált tengelyes hajtómű, ennél a tengely a jobboldali hajtókar részét képezi, a csapágyak pedig külön csészékben ülnek. A legújabb trend, annyira nincs elterjedve, mivel a középkategóriában, vagy felette játszik, így nem az átlagos vásárló pénztárcájához találták ki.


A középcsapágyakat persze nem csak integráltsági fokuk és tengelyszabványuk kapcsán lehet összehasonlítani, hanem még átmérőjük, menetemelkedésük és és a becsavarás iránya szempontjából is. Van 68, 70 és 73 milliméteres szélességű, ebből a 68 a leggyakoribb, átlagos bicikliken leginkább ezzel lehet találkozni. A menetemelkedés és a csészék becsavarásának iránya szempontjából három féle lehetőség van, franciamenetes (tulajdonképpen kihalt, régi francia országútikon található csak), olaszmenetes (ez a régi olasz országútik sajátja), illetve angolmenetes, ami mostanában kváziszabvány országútik terén. A montiknál alapból csak angolmenetes, 68-as, illetve 73-mas középrészek vannak, ott szabványos volt már az első pillanatokban. Angol menetnél a hajtásoldali csésze balmenetes, míg olasznál jobb. A hajtással ellenkező oldali minden esetben jobbmenetes.

Régi oútiknál indul be igazán a káosz a szabványok terén, itt van angol, olasz és francia is. A francia igazából olyan, mintha nem lenne, így azzal, ha valaki régi Peugeot biciklit vásárol, tulajdonképpen jegyet vált a pokolba. Ha egyszer azon tönkremegy a középcsapágy, akkor rendes szívás van, ugyanis nem nagyon lehet olyan monót kapni, ami belemegy. Az olaszoknál általában olasz menet van (mily érdekes), ami szerencsére kapható mindenféle szabványból, viszont olasz négyszögtengelyesnél vigyázni kell, mert kétféle szabvány is van, az ISO, vagyis az európai négyszögkúp (Csepel, Miche, Thun és Campagnolo), illetve a japán JIS (Shimano, Ritchey és tulajdonképpen minden nem európai márka). Ezeknél a szabványoknál eltér a tengely végének méretezése, így tönkreteheti a hajtókar belsejét, mely ezután lötyögni fog és a kukában végzi.


Ezzel nagyjából sikerült is végigmenni a középcsapágyak misztikus birodalmán. Van persze egy alapelv, amit ha sikerül betartani, akkor kevesebb gond lesz: nem veszünk régi francia biciklit. Persze a Peugeot felirat jól mutat, viszont ha nincs a középcsapágyhoz alkatrész, akkor szívás. Ha valami régi olasz, akkor valószínűleg olaszmenetes lesz a csapágyazása, ha a hajtókar is valami európai márka, akkor pedig olasz szabványú lesz a tengelyrögzítés is. A Csepelboltban lehet olasz kúpos (ISO) monoblokkot beszerezni, amúgy elég ritka madarak. Vásárlás előtt pedig érdemes tájékozódni, sokat tud segíteni.

A következő cikkben tengelyszabványokról lesz szó, illetve azok hosszáról és a láncvonalról.

Stay tuned

Források:

3 Tovább

A saját: KTM Strada RC

Tegnap végre sikerült összerakni és beállítani, így végre képekbe is önthettem saját szerzeményem és hű hátasom, mely egy igen jól sikerült, városi közlekedős cucc, ráadásul kinézete miatt annyira a lopástól sem kell félni.

 

 

De lássuk, hogy mi van rajta:

Az alap egy KTM Strada RC országúti, feltehetően a kilencvenes évek elejéről, króm-molibdén ötvözet vázzal, hatvanas méretben. Erre került a kerékszettem, Wheeler matricás (nem tudom, hogy eredetileg melyik OEM gyártotta) félaro profilú alu felnikkel, Exage agyakkal és nyolcas rotorral, Dura ace fogaszkoszorúval.

 

 

A váltó egy Shimano HG rendszerű lácot mozgat, hátul régi Sora (ezért nincs rajta jelzés, a Sorákon régen matrica volt, mely fölött eljár az idő) elöl pedig egy országúti SIS átdobó. A hajtás Miche monolithic hajtókar, a pedál és a klipsz szintén ugyanaz a márka, a klipszen lévő szigetelőszalag Tesa.

 

 

A váltók és a kerékpár irányításáért egy AHEAD adapteren keresztül csatlakozó Csepel Royal stucni felel, illetve az abba bújtatott b+ hajlított kormány. A fékváltókar pedig egy családon kívüli Sora szintű cucc, mely direkt országútikhoz lett kreálva, így baloldalt kettő, jobboldalt pedig három fokozatot tud meghajtani.

 

 

Hosszú és nehéz út volt, mire sikerült idáig eljutni, viszont élmény vele a menet. Sebességre majdnem ott vagyok, mintha koskormányos gépet hajtanék, viszont lényegesen kényelmesebb. Emellett nem törik el az ujjaimat a küllők váltás közben, továbbár a kétforgáspontos Saccon fékek is egész jól lassítanak. Egy szóval: elégedettség.

 

4 Tovább

Újítsunk klipszet!

Persze nem a szónak a wannabe-gengszer értelmében, bár mindenképpen vicces lenne, ha a sok mainstream hiphop-gengszter levonulna a nyóckerbe egy kis csavarozáspartyra. Bár kicsit belegondolva, erről is szólatna ez a poszt, mármint, hogy szerezzük be a legfontosabb kerékpáros teljesítménynövelőt. De nem.

Magával a klipsszel kapcsolatban majd egy másik történet fog szólni, itt csak egy egyszerű prakitka szerepel, melyhez kell némi szigetelőszalag, vagy szövetszalag, vagy bármi ragadós és tökéletes arra, hogy a féklipsz ne várja szét a bőr -vagy tornacipő orrát és emellett a rozsdát is képes jótékonyan letakarni.

Előtte:

 

 

Utána:

 

 

 

És még a szétdolgozott kezem is meg lehet tekinteni, mellyel együtt idővel ki fogok hűlni a gazdagok kerékpárszerelő-teknője mellett...

0 Tovább

wunderbike

blogavatar

Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek