Szombaton a halálomon voltam. Még több liter víz elfogyasztása után is vatta a szájban, az agyamban mintha egy egész kaktuszültetvény nőtt volna. Találkozott a melegfront a másnapossággal, valami olyat alkotva, mely életem egyik legrosszabb napjává tette a tegnapot. Szerencsére átaludtam a nagy részét, vasárnapra pedig learatták a kaktuszföldemet, feltehetően azért, hogy meszkalint gyártsanak belőle a rászorulóknak. Így vasárnapra szerencsére meggyógyultam és sikerült eljutni az érdi CM-pótlékra.
Mely már egy évek óta tartó folyamat része, csak eddig mindig a nagy, budapesti felvonulás utánra sikerült szervezni, mely általában sosem volt jó. Viszont most, hogy előtte volt, elhárultak a problémák. Maga az esemény talán a legcsaládiasabb kerékpáros piknik volt, amin résztvettem. A gyerekes résztvevők domináltak, ami egyrészt jó, hiszen már fiatalabb korban elkezdődik a kicsik biciklire oktatása. másrészt viszont kicsit nehézzé tette a haladást, illetve igen nagy figyelmet követelt.
A távolságok egy része szintén ehhez volt igazítva, lehetett menni tíztől ötvenhárom kilométerig, melyből mi a harmincas távot néztük ki magunknak. Ez még annak ellenére is kellemes volt, hogy Érd igencsak hepehupás, illetve úthálózat konkrétan nincs. Ez pedig 25-ös slick gumikkal néhol igen fájdalmas tud lenni. Mint ahogy a láncszakadás is, melyet sajnos sikerült elszenvednem, így huszonpár kilométer után sajnos ki kellett szállni a buliból és tolni haza a biciklit, nagyjából öt kilométeren keresztül. Úgy tűnik, hogy nem bírta az emelkedő és az 52/12-es áttétel kombinációját.
Kellemes kis túra volt, jó lett volna, ha sikerült volna végigmenni rajta. Verőfényes napsütés, jó társaság és néhol egy kis kihívás került bele ebbe a kalapba, amit a mai vasárnapon viseltem. Utána négy melegszenya, egy óra alvás és kellemes kimerültség. Pont ahogy szeretem. Köszönet és riszpekt a szervezőknek.
Utolsó kommentek