Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kerékpáros arcképcsarnok: a rekreációs biciklis

A  sorozatban a budapesti kerékpáros közlekedés tipikus résztvevőit szeretném bemutatni mindenki okulására. Szinte minden, első látásra különbözőnek tűnő kerékpáros besorolható valamelyik alfajba, ha van rajta kirívó és látható elem, ha nincs. Persze a kategorizálás öregíti a bőrt és halálos addikciót okoz, szóval jobb rá sem szokni. Ezen írásokat is kérlek vegyétek úgy, hogy egyszerű szórakozásnak születtek, nincs szándékomban megbántani senkit.

 

Hétvége van, kék az ég és zöld a fű, csicseregnek a madarak és mindenki menekül a városból, csak egyvalaki nem: a rekreációs biciklista. Ő ilyenkor jön elő, mint giliszta, eső után és szemmel láthatóan élvezi a tekerést. Mi pedig csak nézzük és nem értjük, hogy mit keres egy kacsacsalád a járdán, valamelyik forgalmas út mellett. Szokott megjelenési formájához tartozik a gyerek és a feleség, családostul tekernek a benzingőzben.

Eszközeik általában valamelyik hipermarket nevét viselik magukon, viszont általában nem a legrosszabb kategóriát hajtják, inkább az alsó közepét, hiszen az élményért tekernek pár órát. Margit-sziget, Városliget, egyebek. Csak néha egy kicsit eltévednek, vagy nem tudják, hogy a Margit-sziget bejáratánál lévő, mechanikus falloszt ábrázoló szobor igazából egy dimenziókapu és legközelebb már egy főút szélén vannak, a járdán. Mivel nem rutinos közlekedők, általában ez elég katasztrofálisan szokott elsülni, a gyalogosok és a haladni akarók rovására.

Hozzájuk tartoznak még a trekkingesek, kik szintén kacsázó, lassú mozgásukról ismeretesek és szinte kikerülhetetlenek, bár itt már érzem magamon, hogy olyan vagyok, mint bizonyos Totalcar-os újságírók, akiknek szintén makk formájú daganat nő az agyában, ha valaki tötymörög. Amúgy a hobbisták egyből felismerhető bagázs, rikít róluk, hogy jót akarnak, csak nem a megfelelő helyen keresgélnek. Öltözetük  technikai, bukósisakkal  és teljes kreszkompatibilitással, továbbá páni félelemmel rendelkeznek.

Lehet, hogy túl erős szavakat használtam ezzel a csoporttal kapcsolatban, viszont kerékpárosként és kommjúterként a haladás híve vagyok, továbbá nem egyedül gondolom azt, hogy a városi biciklizés az a-b pont közötti közlekekedésre való. Viszont mindenki, aki nem ezt teszi, úgy gondolja, hogy a kétkerekűek egyetlen célja a szórakozás és ez igazából egy hobbi, komoly ember autóval jár. Eme gondolatok miatt viszont a város hobbizóna lett, mindenhol maximum tizenöt kilométeres tempóval. Így megoldják, hogy a családok nyugodtan tekerhessenek a Hungária körúton, viszont megfojtják azt, aki adott esetben inkább negyvennel menne dolgozni. Ez van, változás sajnos nem lesz, talán majd, ha hét közben is néha biciklire ülnek ezek a családok, szóval hajrá!

0 Tovább

Miben hasonlít húsz deka párizsi és egy bicikli?

-Anyjuk! Vegyünk kerékpárt! Hisz az menő és védi a környezet és ráadásul testedz is, ami ránkfér.
-Apjuk, ez egy nagyszerű ötlet, így legalább nem kell új atlétát venni, ami rádfér! Úgyis éppen elemózsiát kell vásárolni, nosza, pattanjunk be az autóba és irány a legközelebbi bevásárlókomplexum.

És így lőn. Anyjuk és apjuk elmennek vásárolni. Kovács Józsefnén a legszebb dzsoggingja, mely csak kicsit kopottas, Kovács Józsefen meg a szokásos otthoni játszósruha és az elmaradhatatlan, kicsit mustárfoltos atléta. Mennek, mennek, mendegélnek az egészséges életmód, az olcsó közlekedés és a gyerek kitörő öröme felé, kerékpárt venni.

Autóból ki, parkoló megjegyzés, a hupilia levágott lófejtől a háromszázadik autó. Kocsi kell, reflexből csusszan az apró és kattan a bevásárlókocsi zárja. Kezdődik a nagy fless, az áruk menyországában, hol gazdaságos parizerből van a kerítés, mindig popzene szól és októberben van a karácsony. Megérkeztek hát a mennybe, hol a varázslatos kétkerekűek egész sora várja őket: tárcsafék, összteleszkóp, még több tárcsafék és a legösszteleszkópabb tárgyak, mikkel életükben találkoztak.

Széles mosollyal ki is választanak egy huszonötezres tárgyat, melynek csalogató kinézete megfogta szemük. Aztán kassza, egyszer élünk. Kicsit meglepő, hogy még biciklinként ötezer a beállítás, hogy legyen garancia, de Józsi (ivócimboráknak Jocó) nem törődik vele, ő majd megoldja. Az iparos, az iparos. Legyen szó csötörésről, vagy számítógépről, ő föltalálja magát. Csapó.
A kertben állunk, a kamera közelít egy elképedt családfőre, kinek lábainál hat kerék, három váz és megannyi apró fémtörmelék hever. A családfő feje dühösen az égre mered, ajkain szitkok, szeme véres. Fejében pedig egy gondolat: ha bicikli kell, akkor inkább megyek és veszek a boltba, drágábban.

Ennyi bevezetés után a tények:

Nincs új bicikli ötven-hatvanezer forint alatt. Ennél olcsóbban csak szépen formázott fémhulladékot lehet kapni. A váz nehéz és gyenge, a váltásról és a hajtásról pedig beszélni sem érdemes. Az ilyen kerékpár legjobb alkatrésze is alatta van bármelyik boltban kapható legolcsóbb alkatrésznek, mely szintén alulról verdesi a használhatóság határait.

Egy hipermarket nem végez garanciális szervizelést, ezt általában külső vállalkozók csinálják. Az ilyen helyeken árult biciklikhez még járul általában ötezer forint pluszköltség, mely a beállítás díja és kötelező elvégeztetni a garanciához. Emellett a szerelők nagy része nem hajlandó ilyen biciklikhez nyúlni, mert beállíthatatlanok és törnek.


Ha olcsón kell kerékpár, akkor esetleg érdemes használtat nézni, illetve körbetekinteni az interneten, például a criticalmass.hu fórumán, ahol segítenek a megfelelő eszköz kiválasztásában, mellyel tényleg öröm együttélni. Érdemes inkább még egy hónapig gyűjteni, mint két hét alatt elverni a semmire.

Amúgy meg fontos lenne belegondolni abba, hogy két alsókategóriás tárcsaféktest közel tízezer forint. Akkor hogy is van, hogy még hozzáteszünk tizenötöt és kapunk egy komplett, tárcsafékes biciklit? Vagy varázslat, vagy pedig csak szar.


0 Tovább

wunderbike

blogavatar

Biciklik és amik hozzájuk tartoznak: szerelés, kultúra, életmód és az árnyoldalak.

Utolsó kommentek