Sokan összeférhetetlennek tartják a kettőt, pedig, ha már kerékpárosként úgyis meghalunk, akkor miért is ne édesítenénk meg azt a pár évet még némi dohányzással. Persze, tudom, hogy a kerékpáros sportember (haha), ezért neki tiltott minden szer, ami jó, de ezért néha ki lehet hágni.

Amúgy szeretem ezeket a kérdéseket, miszerint én miért is dohányzom, hisz kerékpár van a lábaim között (más is, de az nem a blog témája), szóval biztos, hogy mindenem a sport, hisz egyértelmű, hogy én szeretnék lenni a Népszínház utca Lance Armstrong-ja. Pedig nem, sőt, eléggé távol áll tőlem, nem is azért csinálom, hanem mert jó. Életmódszerű mozgás, vagy mi a szösz. Ebbe az életmódszerűbe emellett belefér még a néha bőrizomtömlővel közlekedés is, de csak akkor, ha ittam. Emellett nagyjából tudom, hogy hol a határ, ha képességeim cserbenhagytak, nem ülök már biciklire, inkább hazatolom.

Miközben pedig ment a kerekes-cigis téma a fejemben, rájöttem, hogy két megosztó szokást is birtoklok egyszerre. Városban biciklizem, ami az EMPAMO-s szemléletűeknek nem tetszik, továbbá dohányzom, ami pedig az egészéges életmód internetes istenítőinek bántja a szemét. Viszont egyet nem csinálok: nagyrészt nem pofázom bele, hogy ki és mivel akarja megölni magát.