És nagyjából a nyolcadik napon megteremtetett. Agyváltó lusta örökhajtósoknak, vagy hegyen lakóknak. A Sunrace Sturmey-Archer S3X, egyenesen Tajvanról, melyet itthon persze nem nagyon lehet kapni. Egy megoldás arra a problémára, melyet sokan föltettek, sőt, még a nagy Sheldon Brown is írt róla. Amúgy kellemesen úri cucc, 130-150 dollár között indul és, ha egyedi fixi kell, akkor biztos megéri az árát.
Kerékpáros arcképcsarnok: a fixis
A sorozatban a budapesti kerékpáros közlekedés tipikus résztvevőit szeretném bemutatni mindenki okulására. Szinte minden, első látásra különbözőnek tűnő kerékpáros besorolható valamelyik alfajba, ha van rajta kirívó és látható elem, ha nincs. Persze a kategorizálás öregíti a bőrt és halálos addikciót okoz, szóval jobb rá sem szokni. Ezen írásokat is kérlek vegyétek úgy, hogy egyszerű szórakozásnak születtek, nincs szándékomban megbántani senkit.
A fixi az új fekete. Az eredetileg pályaversenyzésre használt bicikliket először a futárok fedezték föl maguknak, elsősorban súlyuk és egyszerűségük miatt. Mivel a bicikli örökhajtós, ezért a racsniszerkezetet teljesen el is lehet felejteni, a hajtókar mindig a hátsó kerékkel együtt forog, így lassítani is hasonlóképpen lehet, mint kontrás kerékárral. Ugyanennek az effektusnak köszönhető, hogy valamilyen rögzítés mindenképpen kell a lovasra, a klipsz, powergrip, SPD közül valamelyik kötelező. Ha ilyen nincs, akkor könnyen esésben csap át a fékezés. Emellett igazán bátrak, vagy ostobák használják első fék nélkül is, bár ez nem ajánlott. Ha fontos megállni, akkor fontos megállni.
Kinézetre a fixisek nagy része a futár-uniformist ölti magára, feltűrt hosszúnadrág, esetleg mez és egyéb technikai ruhák alkotják ruhatárukat. Másik vállfajuk a kockás ing mindenhatóságában hisz, velük kapcsolatban érdemes föllapozni a Google-t és beütni a ,,hipster” kifejezést, máris ezer példa tárulhat a szemek elé. Mivel nagyrészt fiatalok hajtanak ilyen biciklit, ezért általában érzékenyebbek a divatra, elég sok fórumon tanulmányozzák egymás öltözködését. Ez elég biológusosan hangzott, viszont a Darwin-díjasok számában kiemelkedő csoportról van szó, így szerintem alkalmazható az ilyen szemlélet.
Két csoportra oszlanak, van a divatfixis, illetve az igazi fixis. Emellett még egy harmadik is, aki leszarja. A divatfixis általában a Király utca és a Gödör, vagy pedig valamelyik romkocsma között közlekedik gépével, melyet egyben vásárolt és valószínűeg Csepel Royal, vagy Mongoose Maurice, esetleg más alsó kategóriás, városi használatra fejlesztett eszköz. Az okosabbnak általában powergrip lóg a pedálján, illetve van elsőféke is. Persze olyan öngyilkosjelöltek mindig vannak, akik csak egy láncban bíznak, de általában velük nem történik semmi, többek között az sem, hogy fölülnek a biciklire, mivel az kizárólag a díszítés néma szerepét tölti be mellettük. Az ipari standard és etalon futárzsák persze adott, hiszen az jó.
Az igazi fixis arcok főleg a fékben, illetve strap-ben különböznek wannabee ikertestvéreiktől, illetve abban, hogy ők tényleg használják a kerékpárt. Általában igen összetartóak, sőt, magyar szubkultúrától furcsa módon, még a kezdőknek is hajlandóak segíteni. Emellett hívei a kerékpárhalmozásnak és nagyon sokuk magának szereli, illetve rakja össze gépét. Ha pedig épített kerékpárok, akkor megemlíteném a trükkfixit, mint alkategória, ez valahol a BMX és a street montik között foglal helyet és különféle látványos műveleteket lehet végrehajtani.
Az örökhajtósok roppant gyorsan gyarapodó tábora érdekes, globális jelenség. Elsősorban inkább a társaságon van a hangsúly, maga a kerékpár inkább másodlagos, habár integráns szerepet játszik életükben. Talán ez hasonlít a legjobban a zenei szubkultúrákhoz, csak itt különböző ízlésű embereket hozott össze egy érzés, a kerékpár szeretete.
Esti fixi
Ízléses színek és a régi idők dizájnjának találkozása egy egyszerű testben: ez a mai fixink kínálata, tessék gyönyörködni. A kommentár pedig nagyjából olyan hosszú, mint amit ez a bicikli megkíván. Eladja magát.
(via)
Városi biciklihatározó 2.
Eltelt ismét egy nap és újra lehetőség van nagyot csobbanni a városi gépek csudálatos világában. Kezdjük is rögtön egy olyan kategóriával, mely a versenybiciklikhez tér vissza: Ez pedig az singlespeed, vagyis az egysebességes kerékpár.
Ezt a minimalizmust is továbbgondolták a fixisták, akik még a racsnit is kivették az egyenletből és örökhajtóssá alakították a kerékpárjukat. Ezek a gépek eredetileg pályán, velodromokban történő versenyzésre lettek kialakítva, így geometriában eltérnek a hagyományos országútiktól: a villaszög például sok esetben annyira meredek, hogy bizonyos pedálállásnál beleér a cipő az elsőkerékbe. Az egyik leginkább terjedő bringatípus, főleg a fővárosban, lassan kezd divatot csinálni. Fékezni a láb ellentartásával szoktak, amihez némi gyakorlat és klipsz kell, emellett vannak olyan elvetemültek, akik még első patkót sem tesznek föl. Talán a legtöbb gyakorlás ehhez a típushoz kell, hiszen folyamatosan megy velünk a pedál.
Még egy kategória van, ami az országútikból indult ki, ez pedig a cyclocross, vagyis a CX. Ez annyiban különbözik anyjától, hogy terepen való villámgyors haladásra képezték ki, így vékony rücskös gumija van, illetve normális féktüske, vagy tárcsafelfogatás. Annyira fehér holló, hogy szinte átlátszó, mégis talán az egyik legjobb választás azoknak, akik haladni akarnak.
Haladjunk is tovább és essünk egy kicsit gödörbe, hiszen következnek anyáink és apáink biciklijei, a városi hulladékok. Ők már általában huszonhatos kerékkel vannak szerelve, és egy sebességgel, melyet szinte mindig egy háromsebességes agyváltóból alakított ki az idő. Ékes hajtókar és egyéb háromszáz éves technológia és az olcsó ár szériatartozék. Mivel Ausztriában már kidobáltak az összeset, ezért már tíz-húszezerért van belőle használt. Az olcsóbb márkáknak vannak új gépeik is, illetve a hipermarketek is ráálltak gyártására. A háta mögött menni olyan, mintha egy téglával megrakott Kamaz menne előttünk: lassú és veszélyes.
Ezzel végig is vettünk minden olyan kategóriát, mely az elmúlt nyolcvan évben jelen volt, viszont maradt még egy, mely az elmúlt harminc év gyereke: a mountain bikel, mostanában inkább CC, vagy XC gépek. Jó sártűrés és fékek, továbbá viszonylagos igénytelenség jellemzi őket. Fékjeik a legjobbak, amit el lehet éppen érni, illetve a teleszkóp szinte szériatartozék. Városban általában vékony gumikkal szerelik és forgalmas helyeken szinte pariban vannak az országútikkal.
Nagyjából ennyi volt...ezen kívül folyamatosan formálódnak a kategóriák, de talán ez a két poszt jó szolgálatot tehet, ha el akarunk indulni valahonna, netán kerékpárt vásárolni. Így legalább viszonylag egyszerűen el lehet magyarázni a boltosnak, hogy milyen eszköz kell, hogy egy szébb és jobb, energiahatékonyabb jövő vesszünk és ne a ködbe.
Kora reggeli fixitrükkök ébredéshez
Bár alapból nem vagyok nagy híve a fixiknek, viszont ez a Japán videó megfogott. Van benne egy-két szép és vicces trükk, néhol mármár olyan, mintha táncolnának. A menet közbeni bunnyhop utáni leérkezést pedig el sem bírom képzelni. Szóval tudnak a fiúk.
Tegyük hozzá, hogy japánban elég nagy hagyománya van a pályaversenyeknek, illetve mind a Shimano, mint pedig a Suntour otthona. Ráadásul ezen versenyek ihlették a világ egyik legszebb biciklis alkatrészszettjét, a Suntour Superbe-t és Superbe pro-t.
Nem csak a Csepelé a világ: Csepel Royal 3* vs Mongoose Maurice
Ha mostanában gyári fixiről, vagy országútiról esik szó, akkor általában a Schwinn Csepel/Csepelboltról is. Sikerült nekik találni egy piaci rést, illetve egy hirtelen keletkezett űrt, melybe aztán sikeresen belevállalkoztak: a Budapesten egyre menőbb fixiket. Így gyorsan csináltak is egy pár modellt, meg mellé egy erős marektinggépezetet és lőn, megszületett a magyar egysebességes/örökhajtós kerékpár. Okosan kivették a Schwinn nevét és felfújták egy kis hungaricum-életérzéssel. Szerintem egy kicsit műanyag, de ha idén is lesz nekik féláras akciójuk, feltehetően náluk fogok hagyni vagy százezer forintot. Főleg kellékanyagra, de lehet valami vázszett is kinéz.
Emellett azért nem csak az övék a világ, lehet még kapni itthon más gyári, oúti vázas egysebit is, mely az alsó kategóriában ráadásul lényegesen jobb felszereltséggel és vázanyaggal bír, mint a Csepel Royal 3* hi-ten - sajátmárkás Saccon cuccok kombó: ez pedig a Mongoose maurice:
Igaz, hogy ezekben a pillanatokban akciós, viszont a képre kattintva meg lehet győződni, hogy lényegesen kevesebb szarral gurigáznak a külfödi srácok, mint az itthoniak. Igaz, hogy a fékek nagyjából hasonlóak, viszont a hajtókar mindenképpen jobb és a gumik sem a radírjellegű Kendák. A kerékszett nagyjából ugyan az, bár ott nem lehet sokat újítani, a Joytech/Novatech ebben a kategóriában egyeduralkodó. Emellett az egyéb alkatrészek is kicsit nevesebb gyártók termékei és nem pedig sajátfeliratos OEM-ek.
Persze a fixi nem az a kategória, ahol ésszel választ az ember, a rajta lévő cuccok csak maximum az értékelés felét viszik el. A másik fél a kinézet és az egyediség, ami szempontjából a manapság egyre többet látható Csepel-féle tejesdobos forma számomra nem tud kielégülést hozni. Persze ez az a rész, ahol ízlések és pofonok jelentkeznek, szóval nem mennék bele.
Egy szó, mint száz: ha venni kéne és ezek között választani, akkor mongúz győzne.
Ezért egy aprócska zárójeles megjegyzést így tennék a végére: jelen pillanatban a Mongoose 120k-ról van 90-re leárazva, így tényleg Best buy, főleg a csepel 85k-jával szemben. Ha visszamegy az eredeti árára, akkor helyreállnak az erőviszonyok. Emellett pedig 80-100k környékén már bőven lehet olyan fixit építeni, mely a kétszázezres Csepel Royal-t megöli, megeteti önmagával, kihányatja vele, öszerakja és megöli mégegyszer. Persze ahhoz kell némi szakértelem, vagy egy ismerős, némi szakértelemmel.
Utolsó kommentek